Századok – 1948
Klima; J. Arnošt: Počatky českého dělnického hnuti; Rok 1848 v. Čechách (Ism.: Kovács Endre) 382
400 társulati RÉSZ címlet volt. Fellner ugyanakkor a más jogi személyek és magánosok birtokában lévő külföldi címletek értékét ugyanakkora összegre becsülte, tehát a magyar tökekivitel értéke Fellner szerint a mondott időpontban 92 millió korona volt. Ugyanebben az időben a Magyarországra behozott külföldi tőke 0.2 milliárd koronára rúgott. Eszerint a magyar tőkekivitel aránya a magyarországi tőkebehozatalhoz képest 1.48 százalék volt. (Feltéve, hogy Fellner adatának becslésen alapuló része — a magyar tőkeexport szándékos kicsinyítése érdekében — akár néhány 100 százalékkal is eltért a valóságtól, még mindig igen kis értéket kapunk.) A magyar tőkekivitel azonban — e viszonylag szűk terjedelme ellenére is — igen nagy profitokat hozott. Lenin rámutatott arra, hogy a „hitelviszonyok imperialista rendszerében" a vezető ellenőrzi az anyatársulatot, az anyatársulat a leányintézeteket, ezek viszont az „unokákat", stb„ úgyhogy nem is igen nagy tökével a termelés óriási területei felett lehet uralkodni. Mert ha a tőke 50 százaléka elegendő valamely részvénytársaság ellenőrzésére, akkor a vezetőnek csak egy millióval kell rendelkezni, hogv az „unokaintézeteknél" már 8 millió tőkét ellenőrizhessen. S lia ezt a skatulyázást még tovább folytatja, akkor egy millióval ellenőrizni lehet 16 milliót, 32 milliót, stb." Nagyon jól látható ez pl. romániai viszonylatban. Hegedűs Lóránt a Kereskedelmi Bank történetében megírja, hogy 1889-ben a Ker. Bank a németországi Bank für Handel und Industrieval együtt érdekeltséget vállalt a Marmorosch-Blanque et Co. Bukarest betéti társaságban. 1903-ban az eddigi érdekeltek 8 millió lej alaptőkével részvénytársasággá alakítják a Blanque bankot. 1005-ben belép az érdekeltségbe a Banque de Paris et de Pays-Bas és az alaptőkét 10 millió lejre emelik. Ugyanebben az évben а К. В. a Blanque bankkal együtt megalapítja a Banque de Commerce et de Depots Saloniki bankot. 1908-ban résztvesz a Bank und Wechselstube, Wiennel és a Blanque bankkal együtt az A. G. für Holzgewinnung társaság tőkeemelésében. 1912-ben a Blanque bank alaptőkéje eléri a 20 millió lejt. A vállalat nyeresége 1914-ben 4.5 millió lej volt, tehát 22.5 százalék. A Blanque banknak ekkor már a következő vállalatoknál volt nagyobb érdekeltsége: Banque Centrale Ploesti 1 millió lej alaptökével, Banca Moldova Jassi 3 millió lej alaptőkével, Banque de Commerce Crajova 5 millió alaptőkével, Dorobantul posztógyár Ploesti, Tesatura Rt. Jassi, Vulkán gépgyár Bukarest, Román Alt. Villamossági Rt., stb. A hozzászóló végül azt az igen fontos tényt hangsúlyozta, hogy a magyar nagybankok — ha a fejlődésben elmaradott balkáni államokban néha önálló szerepkörben is felléptek —• döntő módon a külföldi nagy monopolbankok csatlósaiként szerepeltek. Egy-egy láncszemét alkotják annak a Lenin által mesterien jellemzett rendszernek, amelyben egy nagybankhoz a közép-, kisebb- és még kisebb bankok egész hierarchiája és elágazásai tartoznak. Az 1889. évi bulgár államkölcsönben pl. a Kereskedelmi Bank is részesedett, de a kölcsönkibocsátás feltételeit az osztrák Länderbank és Wiener Bankverein diktálta. A Kereskedelmi Bank csatlósszerepe világos egyéb kölcsönügyletekben is. A XX. század elején a balkáni osztrák tőkekivitel mellett mindinkább előretört a német tőkekivitel. Szerbiában pl. az 1889. évi 11 millió dinárról szóló államkölcsönben még az osztrák Union Bank vitt vezető szerepet, mellette a Kereskedelmi Bank és egyéb bankok, az 1910. évi 150 millió frankos államkölcsönből azonban már a Berliner Handelsgesellschaft veszi át a kötvények egynegyedét. Erre az időre esik a belgrádi Andréevits és Tsa cég részvénytársasággá való átalakítása. Ez nagy pert vert fel és az átalakításhoz a szerb kormány nem akart hozzájárulni, mert a társaság már eddigi formájában is alaposan kihasználta Szerbiát. A Berliner Handelsgesellschaft azonban közbelépett és átvéve az előbb említett kölcsönkötvény-mennyiséget, a szerb kormányt a koncesszió megadására bírta. A megalakult részvénytársaságba pedig — közbelépésének áraként — a B. Hg. is bevonult. A felhozott adatok hosszú sora igazolja, hogy a magyar tőke a balkáni kölcsönüzletekben csatlósként, az osztrák, majd egyre inkább a német tőke csatlósaként szerepelt. A magyar tökekivitel alapvető sajátsága: csatlós-imperialista jellege.
