Századok – 1948

Klima; J. Arnošt: Počatky českého dělnického hnuti; Rok 1848 v. Čechách (Ism.: Kovács Endre) 382

TÁRSULATI RÉSZ 401 garie-t. 1912-ben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank résztvett az előbb említett banknak a Crédit Foncier Franco-Biilgare-ral való egyesítésében. Törökországban is vasútépítési-, államkölcsönök és bankalapítások jellemezték a magyar tőkekivitelt. Mérei többek között rámutatott arra, hogy 1916-ig Németország, Ausztria és Magyarország bankjai a török kormánynak hadi kiadásai fedezésére 3 ízben nyújtottak kölcsönt, összesen 13.5 millió l'ont erejéig. * Mérei Gyula előadása egy még kidolgozatlan, fontos problémakört igyekezett megvilágítani. A magyar tőkekivitel kérdésének kutatásához igen jelentős anyagot tárt fel. * Puch Zsigmond Pál hozzászólásában elsősorban vitába szállt Méreinek azzal a megállapításával, hogy a magyar tőkekivitelt az Ausztriától való gyarmati függés idézte volna elő. Ebben a vonatkozásban három tényre mutatott rá. 1. A magyar kapitalizmus kibontakozásától kezdve mindig a tőkeszegénység és nem a tőkebőség problémájával küzdött. Így azután a Magyarországra irányuló külföldi tőkebehozatal mindvégig igen jelentős maradt. 1905-ben pl. — Fellner Frigyes adata szerint — a külföldi tökeérdekeltségeknek Magyarországon különféle címeken befektetett tökéje 6.2 milliárd korona volts míg ugyanabban az időpontban az ugyanazokon a címeken befektetett belföldi tőke értéke csak 5.6 milliárd korona. Akkor pedig eleve vitás a magyar tőke kiszorulásáról beszélni. 2. Ismeretes továbbá, hogy a meglévő magyarországi tőkék gyümölcsöző befektetést találtak belföldön is. A magyar gyáripari kapitalizmus mind belföldi, mind magyar tőke közreműködésével bontakozott ki, tehát nem a magyar tőko távolmaradásával, kiszorulásával. A gyarmati függés természetesen nagy mértékben korlátozta a magyar gyáripari kapitalizmus kibontakozását; de még a közös vámterületen, az osztrák ipar versenye ellenére is igen gyümölcsöző volt a magyar tőkének az ipari befektetés, mégpedig elsősorban az olcsó munkaerő, a nagy ipari tartaléksereg miatt. Varga Jenő. adata szerint a magyar szénbányászok átlagos keresete 1910-ben 15 százalékkal kisebb volt, mint a német szénbányászok legkisebb keresete. Másrészt az iparvállalatok létesítésére nyújtott állami támogatás összege is évről-évre növekedett. 3. Végül, lia a magyar tőke az osztrák gyarmati függés miatt szorult volna ki a belföldi ipari befektetésekből, akkor a magyar tőkekivitel nyilván külföldi iparvállalatok felé fordult volna. Az előadásból azonban kiderült, hogy a magyar tőke a külföldön elsősorban mint kölcsöntőke szerepelt és a magyar imperializmusnak uzsoraimperialista jellege volt. Ez is arra vall, hogy nem helytálló a magyar tőke kiszorulását feltételezni. Felvetődik tehát a kérdés — folytatta a hozzászóló —: nii „indokolja" ilyen körülmények között valóban a magyar tőkekivitelt? Nem valami különleges ok, hanem az, ami minden tőkekivitelt „indokol": a monopoltőke, a finánctőke jellegzetessége; az, hogy nem egyszerűen a jövedelmező, a gyümölcsöző befektetést keresi, hanem a még jövedelmezőbb, még gyümölcsözőbb befektetést. „Amíg a kapitalizmus kapitalizmus marad" — írja Lenin — „nem arra fordítják a tőkefelesleget, hegy a tömegek életszínvonalát az illető országban emeljék, mert ez a kapitalisták profitjának csökkentését vonná maga után, hanem a profit növelésére, a tőkének külföldre, az elmaradt országokba való kivitele útján." — Az ezekben az üzletekben harácsolt haszon nagyságára jellemző, hogy pl. — Makai Ödön adata szerint — a Szerbiába irányulú monopolista sószállítások 3 millió korona befektetéssel kb. 3.5 millió korona tiszta nyereségei hoztak. A továbbiakban Pach Zsigmond Pál rámutatott arra, hogy bár a magyar tőkekivitel az első világháború kitörését megelőző években határozottan megnövekedett, korszakunkban mindvégig meglehetősen szűk terjedelmű volt. Fellner Frigyes kimutatta, hogy a bankok, a bankok alapításai és a biztosítótársaságok birtokában 1905-ben összesen 45,876.034 korona összegű külföldi