Századok – 1948
1848 centenáriuma a francia történeti irodalomban (Ism.: Lederer Emma) 353
ismertetések 35!) sem vonta kétségbe, 1850 május 31-én az általános választójog ellen elkövetett merénylet csak azoknak a reakciós monarchistáknak a műve volt, akiket Jupiter megveszejtett, hogy tönkre tehesse őket. Louis-Napoleon számításból „forradalmi" képet vág a dologhoz, amikor ezt (u. i. a választójogot) álnokul visszaadja a népnek."" Bizonyos, hogy mind az általános választójog megadása, mind a rabszolgák felszabadítása 1848-ban haladás volt és ez pozitívan értékelhető. Meglepő csupán az, hogy Dautry nem mutat rá arra. hogy könyve megjelenésének idején, az imperializmus korában ezek a maguk korában pozitív eredmények már kevés értékkel bírnak. Ezt éppen Franciaországnak Vietnam ellen vívott harcával kapcsolatban egy marxista írónak feltétlenül meg kellett volna mutatnia éppen úgy, mint az általános választójoggal ma Franciaországban folyó visszaéléseket. Igaz, hogy munkájának befejező szavai bizonyos bátorítást adnak, mert Dautry felhívja a figyelmet arra, hogy a francia nép, dacára minden súlyos sebének, amelyet Cavaignac idejétől a nácik megszállásig kapott, ma erősebben és határozottabban áll a vártán, mint 1851-íben! ! I Az 1848 forradalmáról sízóló munkák közül kiválik helyes történetszemléletével és költői nyelvével Jean Cassou „Anatomie des révolutions: Quarante-huit" с. könyve, (Gallimard), amelyben, a forradalom irodalmának, sőt teljes ideológiájának keresztmetszetét adja és érdekes portrékat fest Balzactól, Heinetől Marxig. Blanquitól Proudhonig, Georges Sandtól Marie d'Agoultig, a forradalom minden ideológusáról és írójáról, aktív és nem aktív politikai szereplőjéről. Ezzel körülbelül ki is merítettük 1848 forradalmi centenáriumának francia történeti irodalmát, helyesebben annak tudományos igénnyel fellépő részét. Az így nyert kép eléggé elszomorító. A francia történészek jelentős része, a, „nagy hagyományok" tiszteletében teljesen haladásellenes álláspontot foglal el. egy kisebb rész valamiféle „harmadik" úton halad. Ez utóbbiak ©lőtt már világossá vált a francia történet „hagyományainak" és a pozitivizmusnak tarthatatlansága, ezek érzik a polgári társadalom és a polgári filozófia zsákutcába jutását, de ebből a kiutat nem a marxizmusban, hanem valami általuk megteremtendő „új történetírásban'' látják. Ezek az írók látják a gazdasági és társadalmi törvényszerűségek jelentőségét, de ezeket csak mint az ,intézmények" létrehozóját, mint a történet „főtényezőjét" akarják szerepeltetni. Egyesek öntudatlanul felismerték a történeti materializmus módszerének helyességét és azt bizonyos fokig alkalmazzák is, de a végső következtetések, főképen a politikai következtetések levonása ©lőtt visszahátrálnak. !1 Et d'abord le bilan de la révolution contient des éléments positifs. Ni le suffrage universel, ni la suppression de l'esclavage, aux colonies n'ont depuis lors, pu être sérieusement et durablement remis en question même par les régimes les plus réactionnaires que la France ait subis. En ce qui concerne le suffrage universel, l'attentat commis contre lui par les réactionnaires monarchistes le 31 mai 1850 a été la folie que Iupiter inspire à ceux qu'il veut perdre. Louis-Napoléon a fait à bon compte figure de „révolutionnaire" en le rendant au peuple fallacieusement. (Dautry i. m. 370. 1.) Ugyanerről Lefébvre az előszóban: 1848 est une date mémorable puisqu'elle est marquée par l'établissement, durable cette fois, du suffrage universel et par l'abolition de l'esclavage ... (Dautry i. m. „Préfacé".)
