Századok – 1948
1848 centenáriuma a francia történeti irodalomban (Ism.: Lederer Emma) 353
360 ismertetések Ugyanennek az iránynak képviselője, Pierre Dominique „Les journées de quarante-huit" с. munkájában (Flammarion). Az író a teljes történeti irodalom ismeretében — bibliográfiája oldalakat tesz ki — drámai előadásban tárgyalja 1848 forradalmi kirobbanásainak, a híres „napoknak" a történetét -A könyvet azonban az osztályszempontok fel nem ismerése sőt helyenként annak tudatos félreismerése jellemzi. Igen jellegzetes, szinte mulatságos részlete a könyvnek, amikor meg akarja magyarázni, hogy miképen „távolodott el" a burzsoázia a proletariátustól és itt a következőket mondja: „1792-ben, sőt még 1830-ban ez az eltávolodás nem következett be, csak 1848-ban és ez megmaradt a Commune-ig. Ebben a gépesítésnek, a nagyiparnak a határát látom, a néptömegek elproletarizálódását. Az első forradalom alatt, de még 1830-ban burzsoá és proletár közlel vannak egymáshoz, egy házban laknak, a lépcsőházban köszöntik egymást, egy nép tagjainak érzik magukat... Ezzel szemben 1848-tól kezdve a szervezetlen proletárok a megvert kutyák mentalitását veszik fel, s ezek az emberek, akik minden jog nélkül, húsukat adva munkába, kisebbségi komplexusban élnek, pokoli állapotba jutnak. Kivetve az előkelő negyedekből és egymásközé összezsúfolva, egy külön népet kezdenek alkotni."10 Bourgin és Dominique könyvével éles ellentétben áll Jean Dautry műve: Histoire de la Révolution de 1848 en France (Editions hier et aujourd'hui), mely a kongresszuson kívül megjelent tudományos munkák közül egyedül tarthat komolyabb bírálatra igényt. Dautry munkájához Georges Lefébvre írt előszót, amelyben kihangsúlyozza, hogy Dautry Mathiez tanítványa. D. munkája igen szép analízise a 48-as francia forradalomnak. Dokumentációs anyaggal, biztos ítélettel mutatja ki, hogy miért volt képtelen a burzsoázia által vezetett proletariátus a győzelem kivívására, hogy miképen távolodott* el a kispolgárság február 23 és június 23 között a proletáriátustól, s miképpen vált szövetségesből gyilkossá, miképpen állt be a „júniusi napokban" a „rend pártjába" és miképpen lőtte halomra ,ass ellenforradalmi kormány zsoldjában, a barrikádokon küzdő proletárokat. Mindezt tulajdonképpen már Marx az „Osztályharcok Franeiaország"-ban kimutattak de éppen, azért érdekes, hogy Dautry 100 év távlatából és a ma már rendelkezésre álló teljes birodalmi és levéltári anyag felhasználásával, milyen teljes mértékben igazolja Marxnak, a zseniális kortársnak megállapításait Dautry könyvének befejező részében azt állítja, — s Lefébvre az előszóban egyetért vele, — hogy „a forradalom mérlege pozitív eredményeket is mutat, Az általános választójogot és a rabszolgáknak a gyarmatokon valló felszabadítását azóta tartósan ée komolyan senki J'y vois, pour ma part, l'influence du machinisme, de la grande industrie, de la prolétarisation des masses. Sous la première Révolution et jusqu'en 1830, bourgeois et prolétaires sont très près l'un de l'autre, habitent les mêmes maisons, se saluent dans les escaliers, se sentent membres du même peuple... Au contraire, à partir de 1848 ils prennent une mentalité de chiens battus, de prolétaires sans organisation, sans droits, de chair à travail, avec la complexe d'infériorité que cet état infernal répresente. Rejetés de quartiers riches, et ramassés sur eux-mêmes ils commencent à constituer un peuple à part." (Dominique i. m. 19'3.)
