Századok – 1948
1848 centenáriuma a francia történeti irodalomban (Ism.: Lederer Emma) 353
ismertetések 35!) jának útján. Morazé is, Labrousse is szembehelyezkednek ezzel a „hagyományos" történetírással. Az előadásaikat követő vitákban viszont mind a ketten koncessziókat tesznek a „hagyományos történetírás" felé. Míg azonban Morazé koncepciója, bár a szavakban hasonló Labrousse-éhoz, egy lépést jelent jobbfelé, a szellemtörténet, a. fasizmus irányába., Labrousse olyan irányba indult el, amely távolodás a pozitivizmustól, de erős közeledés a marxizmus felé, Kérdés, hogy Labrousse meg akarja-e ezt az utat tenni, vagy továbbra is megmarad a maga se hús, se hal, „ni matérialiste, ni idéaliste" álláspontján. Azok közt a történeti munkák közt, amelyek nem a kongresszusi kötetben láttak napvilágot, Georges Bourgin (1848 Naissance et mort d'une république) a hivatalos francia kormánypolitika hű tükrözője. A „demokrácia" védelmezője a „felforgatókkal" szemben és ezt az álláspontját a 48-as forradalom tapasztalataival igyekszik alátámasztani. Azt mondja u. i. munkájának zárószavában: „1815 elnyomásától felszabadított demokratikus és szociális köztársaság, ez volt 1848 forradalmárainak, munkásoknak, kispolgároknak, diákoknak és nemzetőröknek a célja. Az általános választójog, a szabad gyülekezés joga és a sajtószabadság voltak törvényes fegyvereik, melyekhez folyamodtak, hogy első sikereiket megszilárdítsák és tovább fejlesszék, De hibát követtek el a túl gyakori kihívásokkal, a „napok" forradalmi követeléseivel, lojalitásuk elhomályosult s ея felbátorította az ellenkező oldalon álló pártokat, hogy ellenállást szervezzenek, az elnyomás kegyetlen eszközeihez folyamodjanak s az országot a diktatúra felé tereljék. Ellenkező módszerrel, szavazataik állandó és szigorú nyomásával, az értelmes meggyőzés erejével minden bizonnyal sikerült volna osztályellenségeiktől és egy hipokrita és brutális kormányzattól megszabadulniok.18 Mindebből Bourgin 1948-ra is levonja a maga következtetéseit. „1948 polgárainak és polgárnőinek ugyanaz a fegyverük: erősebb akarattal, élesebb figyelemmel és világosabb értelmi felkészültséggel elkerülhetik a 100 év előtt elkövetett hibákat és így megvalósíthatják, amit a «negyvennyolcasok» végül is teljesen elhibáztak: demokratikus és sBociális köztársaság megteremtését az avult szolgaságoktól megszabadított világban."1 9 18 Une République démocratique et sociale dans une Europe libérée des entraves de 1815, c'est bien ce qu'ont voulu les ouvriers en blouses, les petits bourgeois en chapeau, les étudiants et les gardes nationaux de 1848. Ils ont eu recours pour stabiliser et élargir leurs premières conquêtes aux armes légales: le suffrage universel1, le droit d'association et la liberté de presse. Ils ont eu tort de s'en remettre trop souvent à des manifestations d'intimidation, à des „journées", et leur loyauté à éclipse a encouragé les partis adverses à organiser la résistance et à préparer de féroces répressions, à orienter le pays vers la dictature, alors que la pression vigoureuse de leurs votes, l'entraînement continu de la persuasion rationelle eussent sans doute arraché à leurs ennemis de classe une autorité hypocrite et brutale. ls Aux citoyens de 1<948 — et aux citoyennes — appartiennent les mêmes armes: avec une volonté plus rigide, une vigilance plus éveillée et une intelligence plus lucide, ils éviteront les fautes d'il y a csnt ans et mettront sur pied ce que les ,,quarantehuitards" ont finalement raté: une république démocratique et sociale dans un monde libéré des antiques servitudes. (Bourgin i. m. 189. I.)
