Századok – 1948

1848 centenáriumának magyar történeti irodalma (Ism.: Balázs Tibor; Balázs Tiborné; Hanák Péter; S. Sándor Pál; Spira Görgy) 336

ismertetések 339 ságait figyelmen kívül hagyó vulgáris materialistákkal. Tanulmányának érdemei mellett azonban hiányosságai is vannak. 1. P. Zsigmond Pál témájánál fogva nem tér ki részletesen a negyvea­nyolc előtti korszak politikai fejlődésére Ebből fakad az a hiányosság, hogy tanulmányából nem világlik ki élesen, hogy hogyan hat vissza ez a politikai fejlődés saját gazdasági alapjára, amelynek rajza P. Zsigmond Pál tanulmá­nyának tárgya. Azt, hogy az osztrák és a magyar uralkodóosztályok közti ellentét kiéleződése a negyvenes években nyílt törésre vezetett, a tizes években viszont például még nem eredményezett szakítást Ausztria és Magyarország között, P. Zsigmond Pál pusztán azzal magyarázza, hogy a negyvenes években már létrejöttek, a tizes években viszont még nem jöttek létre a tőkés termelés feltételei a magyar mezőgazdaságban (122—123. 1.). A negyvennyolcas forrada­lom kitörésének azonban nemcsak az volt a feltétele, hogy az eredeti töke­felhalmozás folyamata bizonyos fokot elérjen Magyarországon vagy hogy a magyar társadalom egyes osztályainak helyzetében bizonyos változások követ­kezzenek be, hanem az is, hogy a magyar társadalom egyes osztályai keresztül­menjenek a politikai fejlődésnek bizonyos folyamatán. 2. A negyvennyolcas forradalom legfontosabb feladatát a termelés, különösképen a mezőgazdasági termelés kapitalizálásának terén P. Zsigmond Pál így határozza meg: „...Meg kellett teremteni annak a lehetőségét, hogy a termelőeszközöktől és személyi függéstől egyaránt „felszabadult" proletár valóban bérmunkásként dolgozhasson a polgári földtulajdon urai számára" (li23. 1.). Ez azonban a kérdésnek csak az egyik oldala. Még a mezőgazdaság fejlődésének szempontjából sem pusztán az volt a döntő, hogy a nincstelen paraszt a polgári földtulajdon urainak dolgozó agrárproletárrá, hanem ugyan­akkor az is, hogy ipari proletárrá legyen. Csak az önálló magyar ipar kifejlő­dése, magyar ipari proletariátus létrejötte teremthette meg a mezőgazdasági termékeknek a mezőgazdaság kapitalista fejlődéséhez szükséges belső piacát, emelhette ki Magyarországot gyarmati helyzetéből. 3. Helytelen végül, hogy P. Zsigmond Pál az 1804—5-i összeírás megbíz­hatatlan adataiból von le eléggé messzemenő következtetéseket, azt állítván ugyanis, hogy 1805 és 1828 között Magyarországon csökkent a telkesjobbágyok száma, mivel erre a korszakra az allódizációs folyamat fellendülése jellemző. Az allódizációs folyamat fellendülése persze valóban jellemző a francia háborúk korszakára, de egyfelől — mint maga a szerző mutatja ki — az alló­dizáció nálunk főleg nem a telkek számának csökkentését, hanem az egyes telkek megcsonkítását jelentette, másfelől az allódizáció egyáltalán nem zárta ki a telkek már megindult feldarabolódási folyamatának továbbfolytatődását, aminek pedig az egyes jobbágycsaládok telki állományának csökkenése, viszont a jobbágycsaládok összes számának növekvése felelt meg (a zsellér­családok összes számának még nagyobbarányú növekvése mellett). Ez a hiba rávilágít P. Zsigmond Pál tanulmányának arra az általános gyengéjére, hogy a marxista ideológia tanításait nem egyesíti kellő mennyiségű forrásanyag felhasználásával. Az itt felsorolt hibák, illetve hiányosságok ellenére ki kell azonban domborítanunk P. Zsigmond Pál tanulmányának kezdeményező szere­pét az eredeti tőkefelhalmozás magyarországi történetének vizsgálatában. Ugyanezekről a kérdésekről ír Spira György is. (A Valóság 1948 márciusi és júliusi számában megjelent két tanulmányának címe: A szunnyadó láva és A tehetetlen kor.) „A jobbágy elnyomorodását — írja helyesen Spira — alapjában véve a majorsági gazdálkodás kialakulása idézi elő azzal, hogy egyre nagyobb mértékben megfosztja termelőeszközeitől." (Valóság, 1948. 182. 1.) Az eredeti tőkefelhalmozás folyamatát Spira a pestmegyei viszonyok rész­letekbemenő finom rajzával mutatja be. A majorsági gazdálkodás kialaku­lása itt — „а XVIII. sz. utolsó két évtizedében történik meg" s ezzel a job­bágyság egyre inkább válságos helyzetbe kerül. * 22*

Next

/
Oldalképek
Tartalom