Századok – 1948
1848 centenáriumának magyar történeti irodalma (Ism.: Balázs Tibor; Balázs Tiborné; Hanák Péter; S. Sándor Pál; Spira Görgy) 336
340 ismertetések Hogyan kapcsolódik mármost ehhez — a másik oldalról — a nemesi osztály válságának rajza? A továbbiak folyamán ezt a képet mutatja be a szerző. Ezt a válságot Spira a tőkehiány megszüntetésére irányuló törekvések különböző formáiban szemlélteti. Ezért emeli ki a tőkeszerzés kísérletét az örökváltság és a hitelügy (ősiség, váltótörvény, kétgarasos terv) rendezése útján. S amint hangsúlyozza, mindezen eszközök eredménytelenek voltak a tőkeszerzés szempontjából. Sem az örökváltság, sem pedig a hitelügy rendezésének formái nem tették lehetővé a pénztőkék felhalmozását. Az egyetlen járható út egyre világosabban mutatott a gyarmati elnyomás felszámolásának irányába, de erre az útra — amint ezt a szerző kiemeli — csak az 1848-as forradalmi események nyomására lépett rá a nemesség. Spira tehát helyesen mutat rá Magyarország gyarmati függő viszonyára. Több fontos kérdésben sikerrel egyesíti a forráskutatást a marxista-leninista ideológiával. Vegyük azonban szemügyre Spira néhány hibáját: 1. Spira azt írja, hogy a természeti, önellátó gazdálkodás — „magyarul" feudális gazdálkodás és az árutermelés — kapitalista gazdálkodás (535). Állításai tévedések. A természeti gazdálkodás, csak egyik (első) szakasza a feudális termelésnek. Már a feudalizmusban is van árutermelés. Ezt az árutermelést — megkülönböztetésül a tőkés termeléstől — marxista terminológiával egyszerű árutermelésnek nevezzük. Ebből már az is következik, hogy az árutermelést nem lehet azonosítani a kapitalista gazdálkodás fogalmával. 2. Spirának egy további tévedése a gyarmati rendszer kifejlesztésének kérdésével kapcsolatos. Azt írja, hogy „mivel a magyar nemes nem hajlandó sem sajátmagát megadóztatni, sem jobbágyaira... adókat róni" — ezért a Monarchia — „kénytelen vámpolitikájával az osztrák ipart és kereskedelmet erősíteni a magyar rovására" (187. 1.). „Magyarul": Spira szerint a nemesi adómentesség fenntartása volt a fő oka Magyarország gyarmati elnyomásának. Ezzel szemben az igazság az, hogy ,,a nemesi adómentesség... alárendelt oka volt az osztrák gyarmati vámpolitikának. Sőt, az adómentesség számos esetben egyenesen védelmet nyújtott a magyar manufaktúráknak a bécsi kormány gyarmati politikájával szemben", — hangsúlyozza Révi József (Marx; zmus és magyarság, Budapest, 1946. 110. I.). Fenti felifogásával Spira azoknak a liberális történészeknek elméletét vette át kritika nélkül, akik a Habsburgokat felmentve a gyarmati elnyomás felelőssége alól, ezt a magyar nemesség nyakába akarták varmi. 3. Végezetül csak utalunk arra, hogy Spira a magvar feudalizmus válságának korszakát mereven, egyoldalúan értelmezi. Amennyiben rámutat arra, hogy a nemesség önként nem lépett rá a forradalom útjára (1848-ig), s ezért a tárgyalt korszak „tehetetlen kor"; igaza van. Amennyiben nem veszi észre a korszak másik oldalát — reformjellegét — nincsen igaza. Csupán tehetetlen korként értelmezni e félévszázad történetét: ez ellentmond e korszak dialektikus felfogásának. Az ősiségét, az örökvállságot, stb. csak a tőkehiány megszüntetése szempontjából ítéli meg. de nem veszi figyelembe, hogy azok a feudális viszonyok felszámolásának irányába esnek. A vámkérdésről írva kiemeli, hogy az a gyarmati viszony felszámolására irányuló követelés s ebből mégsem vonja le azt a tanulságot, hogv ez a korszak reformjetlegére és nem tehetetlen jellegére mutat. Hiszen például a védegylet-mozgalom (amiről Spira egyáltalán nem fr) a pár év múlva kirobbanó függetlenségi harc társadalmi bojkott-mozgalom formájában jelentkező előjátéka vo't. Így Spira túlzott forradalmi — követelményeket támaszt egv a forradalmat csupán előkészítő korszakkal szemben, amikor a forradalom — Lenin által formulázott — feltételei még nem fejlődtek ki eléggé. Nem „tehetetlen kor"-ról, hanem a „reformkorszak nagy érdemé"-ről ír Révai József s nem véletlenül beszél Marx a magyarok „fényes politikai tevékenységiéről és arról, hogy — az 1830-tól 48-ig terjedő korszakban — „a magyar alkotmány feudális formáit ... a demokrácia javára használták ki" (Marx—Engels: A magyar forradalom, V. k. Kolozsvár, 1945. 1>3. 1.).
