Századok – 1948

Gerőné Fazekas Erzsébet: Az 1849-es és 1868-as nemzetiségi törvény összehasonlítása a történelem haladó erőinek szempontjából 283

312 tterőné fazekas erzsébet Az 1868-as törvények után bekövetkező s mindjobban erősödő nemzetiségi elnyomatás a belpolitikában a kizsákmányolás biztosítását, a külpolitikában pedig a német imperializmus uszályába szegődő osztrák-magyar imperializmus balkáni terjeszkedési törekvéseit szolgálta. Ezért 1868-at csak úgy elvetjük, mint 1867-et. Ugyanakkor leszögezzük, hogy a népi demokratikus Magyarország, melyet a Szovjetunió szabadított fel az imperialista járom alól, amikor immár másodszor törte keresztül az imperializmus frontját és hozta el ezzel a szabadságot a szomszédos testvérnépeknek is, — ez az új, szocializmust építő Magyarország 1848/49 legjobb, leghaladóbb hagyományait igyekszik folytatni. Éppen ezért a szomszéd nemzetekkel kapcsolatban 1849 igazi öröksége nem a testvérharc, mint azt a dualizmus és a Horthy-korszak hivatalos történetírása elhitetni igyekezett, hanem azok a megegyezésre, összefogásra irányuló törekvések, amelyek ugyanakkor objektíve, annak a korszaknak megfelelően, a forradalom igazi demokratikus hajtóerőinek a jelentkezését tüntették fel. Magyarország bekapcsolódása a szabadságszerető népek táborába, oda, ahol a béke frontjának legerősebb fellegvára, a szocialista Szovjetúnió körül az összes népi demokráciák fölsorakoztak, — azt jelenti, hogy Magyarország 1848/49 legjobb tradícióit nemcsak a belpolitikában, hanem külpolitikájában is átvette és tovább fejlesztette, s elérkezett 1849 megegyezési, szövetkezési törekvéseitől, 1948 és 1949 testvéri szövetségeinek kiépítéséhez. Gerőné Fazekas Eszsébet