Századok – 1948
Gerőné Fazekas Erzsébet: Az 1849-es és 1868-as nemzetiségi törvény összehasonlítása a történelem haladó erőinek szempontjából 283
az 1849-es és 1868-as nemzetiségi törvény 309 gének teendő előleges bejelentés mellett időszakonkint egybehívandó egyházi gyülekezeteikben (kongresszusaikban) önállóan intézni, rendezni és ezen kongresszusokban alkotandó és ö Felsége által jóváhagyandó szabályok értelmében saját közegeik útján önállóan kezelni és igazgatni".3 9 Ha ezt a paragrafust összeolvassuk az 1868-as XLIV. tc-kel „a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában", illetve annak 26. §-ával, — a magyar uralkodóosztály szándéka nyilvánvaló. Itt ezt olvassuk: „Valamint eddig is jogában állott bármely nemzetiségű egyes honpolgárnak éppen úgy, mint a községeknek, egyházaknak, egyházközségeknek: úgy ezentúl is jogában áll saját erejökkel, vagy társulás útján alsó, közép és felső tanodákat felállítani. E végből a nyelv, művészet, tudomány, gazdaság, ipar és kereskedelem előmozdítására szolgáló más intézetek felállítása végett is, az egyes honpolgárok az állam törvényszabta felügyelete alatt társulatokba, vagy egyletekbe összeállhatnak és összeállván, szabályokat alkothatnak, az államkormány által helybenhagyott szabályok értelmében eljárhatnak, pénzalapot gyűjthetnek és azt ugyan az államkormány felügyelete alatt, nemzetiségi törvényes igényeiknek is megfelelően kezelhetik".4 0 Ezek az úgynevezett nemzetiségi „szabadságjogok" a kiegyezés után bekövetkezett féktelen nemzetiségi elnyomatás közepette a „kulturális nemzeti autonómia" legreakciósabb formájának kedveztek. A nemzetiségi iskolákat az egyház kezébe szolgáltatták ki ezek a törvények, s így igen alkalmasak voltak arra, hogy a nemzetiségek elnyomott osztályait az osztályharctól visszatartsák. „Kétségtelen, hogy „a nemzeti kultúra" ennek a szónak közönséges értelmében — írja Lenin —- t. i. az iskola stb., jelenleg a klerikálisok és burzsoá soviniszták túlnyomó befolyása alatt áll a világ összes országaiban".41 Fent idézett paragrafusokra ez annál inkább találó, mert a következő évtizedek magyar iskolapolitikája, éspedig az 1879-es népoktatási, 1883-as középiskolai, 1893-as községi és felekezeti népiskolai törvények ugyanakkor, amikor az egyház kezében meghagyták a nemzetiségi iskolákat, fokozatosan megszorították ezekben a nemzetiségi nyelv tanítását és a magyar nyelvet kényszerítették rájuk. Minderre az 1907-es ú. n. Lex Apponyi tette fel a koronát. A magyar uralkodóosztály ezekkel az intézkedéseivel nemcsak a magyar nyelv erőszakos terjesztését tűzte napirendre, de tette ezt olymódon, hogy a nyelvszabadságukért küzdő nemzetiségeket az egyház karjaiba kergette, a szociális követelések teréről elvonta és ellenállásukat felekezeti színezetűvé tette. így könnyebb volt megosztani a dolgozó tömegeket és megakadályozni, hogy a kizsákmányolás és a jogfosztotfcság ellen a magyar és a nemzetiségi dolgozók tömegei közös demokratikus frontban egyesül-33 Magvarország hatályos törvényei. Budapest, 1943. 133. old. (Kiemelés cikkírótól.) " r 10 U. o. 165. old. 41 Lenin összes művei, oroszul, II. kiad. XVII. köt., 146—147. old. „Kritikai megjegyzések a nemzeti kérdéshez."
