Századok – 1948
Gerőné Fazekas Erzsébet: Az 1849-es és 1868-as nemzetiségi törvény összehasonlítása a történelem haladó erőinek szempontjából 283
308 tteRőné fazekas erzsébet által kiküldött „nemzetiségi bizottmány" a magyar nemzet kiváltságos helyzetét igyekezett már leszögezni, és így előfutára volt az 1868-i nemzetiségi törvény elkészítőinek, amikor kimondotta: .. . „Magyarországnak minden ajkú polgárai politikai tekintetben csakis egy nemzetet, a magyar állam históriai fogalmának megfelelő egységes és oszthatatlan magyar nemzetet képezik".3 8 Már ezen az országgyűlésen jelentkezett1 a nemzetiségi politikusok egy csoportja, amely bizonyos fokig a magyar vezetőosztály politikájának keretein belül igyekezett a kérdést megoldani. Ez is kompromisszumos tendencia végeredményben, hiszen a forradalomhoz való viszonya ugyanaz, mint a magyar földbirtokosságé. Tömegmozgalom nélkül, közös szabadságharc nélkül, ezzel az osztállyal való megegyezés út ján keres megoldási a maga számára a nemzetiségi burzsoázia és földbirtokosság képviseletében fellépő nemzetiségi értelmiség. Mindazáltal annyi pozitívum van ebben a törekvésben, hogy a nemzetiségi megbékélés egy lehetőségét keresve objektíve az osztályok szétválasztását segítheti elő. Ez még inkább mutatkozik, amikor 1867 februárjában a román és a szerb képviselők egy csoportja tudomásul véve a kész helyzetet, a küszöbön álló kiegyezést, a magyar állam keretein belül nemzetiségi közeledést célzó törvényjavaslatot dolgoz ki. Az 1868-i nemzetiségi törvényt előkészítő bizottság többsége azonban ezt a javaslatot nem vette tekintetbe és az egész kérdés megoldását álló esztendőn keresztül halogatta. Érthető! A magyar uralkodóosztálynak a kiegyezés befejezett tényére volt szüksége, hogy azután, mint a politikai hatalom birtokosa, rákényszeríthesse a nemzetiségekre a maga nemzetiségi törvényszisztémáját. Mert az 1868 : IX. tc. „a görögkeleti vallásúak ügyében" az 1868 : XXX. tc. „A Magyarország és Horvát-Szlavon és Dalmát országok közt fennforgó közjogi kérdések kiegyenlítése iránt létrejött egyezmény becikkelyezéséről" és az 1868 : XLIII. tc. „Magyarország és Erdély egyesítésének részletes szabályozásáról" — egy szisztémát alkot az 1868-i XLIV. tc.-el „A nemzetiségi egyenjogúság tárgyában". Azaz ezek a törvények a nemzetiségi elnyomás egységes szövevényét képezik. Az 1868 : XXX. tc. és az 1868 : XLIII. tc. annexiós jellege nyilvánvaló, ellenben az 1868 : IX. tc., mely látszólag méltányos és úgy tűnik, mintha a vallásszabadság biztosítását célozná, s melyet nemzetiségi részről is mint ilyent értékeltek, — éppen ez a tc. volt az, amely magával a nemzetiségi törvénnyel egyetemben alkalmas volt arra, hogy a nemzetiségek dolgozó tömegeit nemcsak a nemzeti burzsoáziának, de a klerikális reakciónak is karjaiba dobja. Ez a tc., miután 2. §-ában a görögkeleti vallású románok és szerbek részére külön metropolia felállítását rendeli el, 3. §-ában kimondja: „...a fentnevezett két metropoliának hívei jogosítva vannak egyházi, iskolai és ezekre vonatkozó alapítványi ügyeiket az ország törvényeinek korlátai között külön-külön és az illető metropoliák által Ö Felsé-38 U. o. 54. old..
