Századok – 1948

Gerőné Fazekas Erzsébet: Az 1849-es és 1868-as nemzetiségi törvény összehasonlítása a történelem haladó erőinek szempontjából 283

az 1849-es äs 1868-as nemzetiségi törvény 305 g) Statumokat hozhatnak nemzetiségi és vallási érdekeikre vonatkozólag."3

1 Az e), f), g) pontok nyilvánvalóan ellentmondanak az előbb idézetteknek és tendenciában azt a veszélyt rejtik magukban, hogy a nemzetiségekhez tartozó egyéneknek ez a területen kívüli egyesítése az osztályok szétválását akadályozza. Elősegíti, hogy nemcsak a parasztság, de a proletariátus is a nemzetiségi burzsoázia és egyházának uszályába kerüljön. Lenin és Sztálin a „kulturális-nacionális autonómia" burzsoá-nacionalista jellegét leleplezik egész sor, a nezetiségi kérdést tárgyaló munkájukban. így Lenin „Kritikai megjegyzések a nemzeti kérdéshez" c. művében a következőket mondja: „A nemzetek és a nyelvek teljes egyenjogúságának hirdetése minden nemzetben a legkövetkezetesebben demokratikus elemeket választja ki, azaz csak a proletárokat és egyesíti őket nem nemzetiség szerint, hanem abban a törekvésben, hogy az egész állam általános szerkezetét mélységesen és komolyan megjavítsák. Ellenkezőleg, a ,kulturális nemzeti autonómia' hirdetése, tekintet nélkül egyes személyek vagy csoportok jóhiszemű kívánságára elválasztja a nemzeteket és ténylegesen egyazon nemzet munkásait a saját burzsoáziájához közelíti."3

2 Mindazáltal Kossuthnál a nemzetiségi kérdésnek ez az ellentmondásos elgondolása egész programmjának demokratizmusa mellett távol sem rejtette magában annyira a kulturális autonómiával járó veszélyeket, mint az 1868-as IX. és LXIV. tc.-ek, melyekre az alábbiakban szó kerül, s amelyek a magyar uralkodóosztály gyakorlati nemzetiségi politikájának törvényes alátámasztásával úgy a magyar nemzetben, mint a többi nemzetiségekben a burzsoá-nacionalizmus, a sovinizmus kifejlődését segítették elő. Ez a sovinizmus már mély gyökereket vert a magyar uralkodóosztályban a kiegyezéséhez vezető útján s így jutott el nemzeti szupremációjának teljes biztosítására az 1868-as törvényekhez. Ausztriának az 1859-i vereségéből előállott nehéz helyzetét a magyar földbirtokos osztály hamarosan engedmények megszerzésére igyekezett felhasználni. Nemzeti függetlenségi harc helyett, ennek az osztálynak a nevében passzív ellenállást hirdetett Deák Ferenc, majd a viszonylagos önállóság megszerzése végett 1861 elején már tárgyalásokba is bocsátkozott Ferenc József császárral. A nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspont ja kitűnik abból a levélből is, melyben tárgyalásairól beszámol, s ahol többek közt a következőket írja: „Harmadik nehéz kérdés a nem magyar nemzetiségek, melyek teljesíthetetlen követelésekkel lépnek fel, horvát, rác, oláh, mindegyik különálló politikai nemzetnek akar tekintetni, oly igényekkel áll elő, minek teljesítése az országot feldarabolná, Magyar-81

Kossuth Lajos iratai, VI. köt., 11. old. 82

Lenin összes müvei oroszul. II. kiad. XVIII. köt., 151. old. „Kritikai megjegyzések a nemzeti kérdéshez." 19