Századok – 1948
Gerőné Fazekas Erzsébet: Az 1849-es és 1868-as nemzetiségi törvény összehasonlítása a történelem haladó erőinek szempontjából 283
306 tterőné fazekas erzsébet országot megszüntetné, s legfeljebb egy új szövetségi államot hozna létre, melyben a magyar faj az ország közepén természetes, védhető határok nélkül, csak töredéket képezne".33 Bécs természetesen csak az erők megosztása végett helyezett kilátásba bizonyos szük autonómiát a nemzetiségeknek. Az 1860-as októberi diploma és az 1861-es februári patens után összeülő magyar országgyűlésre akarta ellennyomásként kihasználni a nemzetiségeket. A magvar vezetőosztályoknak a Habsburg-birodalom érdekein túlmenő önállósági törekvéseit igyekeztek ezzel bénítani. Előbb azonban Bécs a magyar vezetőosztályok felé tett lépést, és 1861. január 5-én megszüntette és Magyarországhoz csatolta a Vajdaságot, az ausztroszláv törekvésekben elképzelt önálló koronatartományoknak ezt az 1849 óta bécsi katonai uralom alatt tengődő karikatúráját. Bécs felvonultatja a „Reichsrath" ellen duzzogó, de kiegyezésre kész soviniszta vezetőosztályokkal szemben azok soviniszta ellenlábasait, a Sagunákat és Rajacsicsokat, a kamarilla 1848/49-es intrikáinak hű eszközeit. Ezek személy szerint jelennek meg újra a színen és látszólag előveszik a régi nemzeti követeléseket, azonban gondosan őrködnek azon, hogy ezek a 48-as paraszti követelésekkel össze ne fonódjanak. 1861. április 2-án, Rajacsics elnöklete alatt, Karlócán összeült a szerb nemzeti kongresszus és vissza akarta állítani a Vajdaságot. Ezúttal az októberi diploma által már vissza is állított, 1848 előtti magyar kancellária égisze alatt. Rajacsicsnak ugyanakkor esze-ágában sem volt szóvá tenni a szerb határőrök követeléseit, pedig ezek változatlanul még mindig osztrák katonai igazgatás alatt kínlódtak. Mindössze feltételesen került határozatba, hogy „ha a határőrvidék katonai szervezete eltöröltetnék, úgy az idetartozó területek is képviselőket küldenek a területi gyűlésbe".34 1 Rajacsics igazi arculatát jól megmutatja a demokrata Ignjatovics Jákónak az 1861. o. gv. első ülésén tartott) beszéde, melyben leleplezte a határőrvidékek feudális-militarista rendszerét. A lakosság itt „csaknem rabszolgákként éli napjait..., mit az ország itten 11 év alatt szenvedett, azt szenvedi a határőrség másfélszázad óta . . . A katonai hatóságok basailag uralkodnak, a községeknek politikai és nemzetiségi lendület nem engedtetik meg, a katonai hatalom szigora a lelkeket letörpíti, a birtokviszony szatírája a birfoktulajdonnak, a katonai feudalizmus a csírázó jólétet elfojtja".3 5 Az 1861. január 13—16-án Szebenben ülésező román nemzeti kongresszus, mely Saguna és Sulutiu püspökök befolyása alatt állott, választójogi törvénytervezetet készített. Ez a tervezet a választójogot vagyoni cenzushoz, vagy értelmiségi pályához kötötte és külön 33 Idézi: „A magyar nemzet története", X. köt., 570. old. 31 Kemény G. Gábor: ,,A magyar nemzetiségi kérdés története." Budapest, 1946. I. rész, 63. old. 85 Idézi: „Háborús felelősség", 1929. január 1. vol. no. 3. 207. old. (az 1861-i ogy. naplójából, XXXIV. ülés).
