Századok – 1948

Gerőné Fazekas Erzsébet: Az 1849-es és 1868-as nemzetiségi törvény összehasonlítása a történelem haladó erőinek szempontjából 283

az 1849-es és 1868-as nemzetiségi törvény 295 Eddig az ország kormányzati tekintetben gyámság alatt volt. Tehát be kellett hozni a parlamenti kormányformát, hogy a nép maga igazgassa magát, a nemzet maga intézkedjen sorsa felett. Második eszme volt: az egyéni jogok biztosítása. El kellett törölni királyságokat, ki kellett mondani a jog és kötelességbeli egyenlőséget, hogy azon elv kimondatván, tekinttessék az érdem és ne a név és cím, jutalmaztassék a képesség és ne az ősök hosszú sora, veszítse el koronáját a nemes gróf és herceg, hogy mindenek, kik az országban laknak, megnyerjék, azon egyenlő koronát, mely ezen szóban rejlik: Szabad polgár és szabad ember. A harmadik nagy alapeszme a nemzetiségek és népiségek szabad kifejlődése. Engedtessék meg minden népeknek a nemzet szabad kifejlődése. A nemzetiség nem cél, hanem eszköze a szabadságnak, mint a szabadság sem cél, hanem eszköze az emberi és polgári tökéletesedésnek!" „Hadd lássa a világ, hogy mi a legújabb forradalmak életjeleit jól ismerjük, hogy míg a régi forradalmak csak a szabadságot kívánták és nyerték meg, mi értjük az új történet új forradalmait és hogy mi nemcsak a szabadságot adjuk meg a polgároknak, de megadjuk a népeknek saját nemzetiségüket is."1

2 Szemere beszéde kétségkívül igen progresszív korának viszonyai közt és burzsoá-demokratikus eszmék összefoglalása. Benne különösen jelentőségteljes az, hogy leszögezte a nemzetek egyenjogúságának elvét, — ha a demokrata burzsoá gondolkodásának korlátait nem is léphette túl ennél. Mi több, nemcsak a törvény, de a beszéd sem terjed ki az agrárkérdés megoldására, mint ahogy a magyar parasztság számára sem voltak képesek azt a burzsoádemokratikus követelményeknek megfelelően következetesen megoldani. Mint az a beszédéből szintén kitűnik, Szemere a törvényt csak ideiglenesnek tekintette és a kidolgozandó alkotmánytól várta, hogy messzebb elmehessen, illetve a „projet de pacification" álláspontjáig legalább is visszajusson. Ha összevetjük ezt a beszédet fent idézett, Kossuthhoz intézett levelével, ez a felfogás nyilvánvalóvá válik. Az 1849-i szegedi nemzetiségi törvény jelentősége tehát főleg abban állott, hogy a megegyezés, a szövetkezés, a közös szabadságharc szükségességét felismerve, a megvalósítására irányuló, reális tárgyalások alapján jött létre. Születésének előzményei a társadalom haladó erőinek kibontakozását könnyítették meg, s ezért minden hiányossága ellenére is alkalmas volt arra, hogy az egymásra találó nemzetek közös harcát készítse elő a társadalom hanyatló erőivel szemben. * 12

U. o. 207—8. old.