Századok – 1948
Gerőné Fazekas Erzsébet: Az 1849-es és 1868-as nemzetiségi törvény összehasonlítása a történelem haladó erőinek szempontjából 283
296 tterőné fazekas erzsébet Az 1848—49-es forradalmakat követő évtizedekben éppen a forradalmak befejezetlenség, a polgári átalakulás hiányosságai miatt, Európa egy egész sor országában nem kerültek le napirendről a feltörekvő burzsoázia (vagy az azt képviselő osztályoknak) fellépései a feudális maradványok ellen. Ez a két évtized ezért lényegében az 1789—1871-ig terjedő történelmi periódushoz tartozik, amelyet Lenin a következőképen jellemez: „Az első periódus, a nagy francia forradalomtól a francia-porosz háborúig, a burzsoázia előretörésének, teljes győzelmének periódusa. Ez — a burzsoázia emelkedő vonala, a burzsoá-demokratikus mozgalmak periódusa általában, burzsoá-nemzeti mozgalmaké kiilönösképen, a magukat túlélt feudális abszolutisztikus intézmények gyors megtörésének periódusa."1 3 A mult század 50-es éveiben még nem dőlt el, hogy népforradalmak, avagy a feltörekvő kapitalizmus nevében fellépő államok háborúi teremtik-e meg a további fejlődés előfeltételeit, azaz az osztályerőviszonyok alakulásán múlott, hogy a forradalmat alulról vagy „felülről" fejezik-e be. így Lenin Németország egyesítésének kérdésével kapcsolatban megállapítja: „Ez befejeződhetett az akkori osztály viszonyok közt kétfélekép: vagy forradalom útján, melyet a proletariátus vezet, s ez az össznémet köztársaságot hozza létre, vagy Poroszország dinasztikus háborúi útján, mely a porosz földesurak hegemóniáját erősíti meg az egyesült Németországban."14 Magyarország befejezetlen és elbukott polgári forradalma az agrárkérdést felülről, nem parasztháború eredményeként s éppen ezért csak félig, — a kapitalista fejlődéshez szükséges másik alapvető tényezőnek, a független államnak a kérdését pedig egyáltalán nem oldotta meg. Ezért a magyarság és vele együtt a habsburgi abszolutizmus közös járma alatt sínvlődő nemzetiségek függetlenségi mozgalmai a haladás erőiként léphettek fel. A kérdés az volt, milyen lesz ezeknek a nemzeti fellépéseknek jellege, azaz van-e osztály, amely következetesen demokratikus programmra és széles néptömegek mozgalmaira támaszkodva nemcsak nemzeti, de egyúttal — a testvér-népek összefogásának megvalósításával — nemzetközi jellegű forradalmi, felszabadító harc vezetésére képes. Itt tehát meg kell világítanunk, milyenek voltak az osztályerőviszonyok Magyarországon az 50—60-as években. Ez adja meg a kulcsát annak, miért nem volt folvtatása az 1849-i román-magvar megegyezés döntő tartalmát képező szabadságharcos szövetkezésnek, miért voltak eredménytelenek ebből a szempontból Kossuth tárgyalásai a határon túl élő románság vezetőivel, s a magyar földbirtokososztály, 1867-től az országon belül a politikai hatalom birtokosa, miért „oldotta meg" a nemzetiségi kérdést az 1868-i nemzetiségi törvénnyel, a nemzetiségi elnyomatás törvényével. 18 Lenin összes müvei (oroszul), XVIII. köt., 108. old. „Idegen zászlfi alatt". 14 U. о. XVI. köt., 547. old. „August Bebel".
