Századok – 1948
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon I. 19
28 Г. ZSIGMOND PÁJj celláriának a teendőket megírta."5 0 Sokhelyütt csak erőszakos eszközökkel lehetett a végvári vitézeket lefegyverezni és szélnek ereszteni. így a magyar végvári katonaság szinte teljes számban nincstelenné, minden létalaptól megfosztotta vált. De már megelőzőleg, amíg szolgálatban állottak, addig is hasonló helyzet fenyegette őket. „Néha évekig nem kaptak semmi zsoldot s a kincstár elmulasztotta rendesen fizetni a fogadott katonaságot."51 „A katonák vagy nem kaptak fizetést, vagy pedig (nagyritkán) posztóval, sóval és fegyverekkel fizették őket... A várakban hagyott őrségek a nagy fizetetlenség miatt annál többet szenvedtek. A nyomor némelyik végházban irtóztató volt." Már 1664-ből adatunk van arra, hogy „a magyarok a várakban csapatosan pusztulnak. Csupán csak Pápán és Győrött 100-nál több magyar vitéz halt éhen s a pápai várban még 300 súlyos betegen fekszik".52 Világos tehát, hogy a magyar végvári vitézeknek már elbocsátásuk előtt sem volt más választásuk, mint vagy éhenhalniok, vagy bujdosóvá, rablóvá lenniük. Egykorú megfigyelők sem tudják másként feltenni a kérdést. A végbeli vitézek tehát „szegénylegényekké" váltak. Maguk adták ezt a nevet maguknak. „А XVI. század első felében jobbára csak gyalogosainkat hívták szegénylegényeknek. A gyalogosok ugyanis a marhahajtók és a jobbágyok sorából kerültek ki s földhözragadt szegény emberek voltak. A lovasok ellenben túlnyomóan nemesek voltak... Később azonban már a lovasok is szegénylegényeknek írják magukat."53 — Ilyen körülmények között a fizetetlen vagy elbocsátott végváriak egyre többen váltak „igazi szegénylegényekké", bujdosókká. Nem kis részben belőlük rekrutálódott a bujdosóknak az a hatalmas tömege, amelyről a XVII. század 70-es éveitől kezdve egyre gyakrabban hallunk a Habsburg-Magyarország, Erdély és a török terület határán, a Partiumban. A bujdosóknak êz a tömege persze nemcsak végváriakból került ki. Ott vannak közöttük a Wesselényi-féle összeesküvésben kompromittált vagy gyanúsított földesurak, birtokfosztott köznemesek, akik „Erdély felé húzódtak s ott a hajdúságon és a partiumban félreeső községek határai, várai alatt... meghúzódva várakoztak az idők jobbrafordulására... Ezek a házuktól-tüzöklől tábori életre menekülő fegyveres csapatok nevezték magokat bujdosóknak".54 Sokféle néven emlegetik magukat! irataikban: „A hazájukból kibujdosott magyaroknak szalontai közönséges gyűlése"; „az mi Istenünk dicsőségéért, édes hazánk lelki-testi szabadságáért bujdosó végbeli, mezei, gyalog hajdú rendén lévő tisztek és az egész vitézlő rendek közönségesen"; „mi az nemes magyarhazából kibuj-50 U. o. 329, 337. 111 Acsády: i. m. 122. 52 Takúls: i. m. 15, 17. 53 Takáts Sándor: Szegény magyarok. Bp., é. n. 24—26. " Deák Farkas: A bujdosók levéltára. Bp., 18вЗ. V—VI.
