Századok – 1948
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon I. 19
AZ ERE 5ETI TŐKEFELHALMOZÁS MAGYARORSZÁGON 29 dosott grófi, úri, fő, nemesi és vitézlő lovas és gyalog mindenféle rendek"; vagy egyszerűen a „bujdosó s fegyvert viselő magyarság közönségesen".55 Mindezek az aláírások fényt veinek arra, hogy a bujdosók tömege milyen heterogén volt; hogy a végvári vitézekből lett szegénylegények mellett milyen sokféle elem verődött össze bennük. Döntő többségükben azonban olyanok voltak, akik elvesztették földjüket, létalapjukat, megélhetésüket. A század utolsó évtizedeiben különösen nagyszámú jobbágy csatlakozik hozzájuk. A diadalmaskodó ellenreformáció erőszakos módszerei, a másfél évtizedig tartó „felszabadító" hadjáratok pusztításai, a császári csapatok beszállásolása és eltartása, az idegen zsoldosok kényére bízott behajtások, stb. elviselhetetlen terhet róttak a jobbágynépességre. A nemesek mellett, futott jobbágyokból és kenyerüket vesztett magyar katonákból így vált egyre szélesebbé a bujdosók tömege.5 8 Ha Marx megállapítása szerint „az eredeti felhalmozás történetében ... korszakalkotóak ... mindenekelőtt... azok a mozzanatok, amelyek során nagy embertömegeket hirtelenül és erőszakosan megfosztanak létfenntartási eszközeiktől",5 7 akkor a bujdosók tömegeinek létrejöttében lehetetlen nem látni az eredeti felhalmozásnak ezeket az erőszakos mozzanatait. „Ez a szegény, meg nem telepített, máról-holnapra élő nemesség, melyet szökevény parasztok vagy paraszt végbeliek minduntalan szaporítottak, a társadalomnak egyik flottans, örökre nyugtalankodó, rendet nein ismerő elemét képezte. Nem volt beillesztve a socialis szervezetbe; az állam nem törődött vele s nem jelölt ki neki olyan munkakört, amelyből megélhetett volna... Csupán anyagi existentiájának bizonytalansága, a társadalmi viszonyok sanyarúsága kényszerítette ezt az osztályt oly életmódra, melyben örökös harcot folytatott a renddel és közbiztonsággal",58 — ilyen találó módon jellemzi Acsády annak a nincstelen tömegnek a létrejöttét, amely a XVII. század utolsó évtizedeiben mindennél világosabban mutatja, hogy Magyarországon jelentős mértékben előrehaladt az eredeti felhalmozás folyamata. A bujdosók nagy része elvesztette földjét vagy általában: régebbi megélhetési lehetőségét. Másfelől: nem tudták — s természetesen még nem is akarták — áruba bocsátani munkaerejüket. Közvetlenül láthatták tehát, hogy „a régi módon nem lehet tovább élniök" és elkeseredetten keresték a kiutat, „követelték a változást",59 jóval elszántabban, mint a parasztságnak azok a tömegei, amelyek még jobbágytelken gazdálkodtak. Csak az volt a kérdés, « Deák: i. m. C, 19, 58, 64. 59 I.. pl. Takáts: Szegény magvarok. 35 kk. " A töke. I. 774. 58 Acsády: i. m. 160—161. 58 V. ö Lenin: „Baloldaliság" a kommunizmus gyermekbetegsége. Bp, 1948. 75.
