Századok – 1948

Gerőné Fazekas Erzsébet: Az 1849-es és 1868-as nemzetiségi törvény összehasonlítása a történelem haladó erőinek szempontjából 283

az 1849-es és 1868-as nemzetiségi törvény 285 Marx és Engels elsősorban így, az európai forradalom és haladás szempontjából értékelték nagyra szabadságharcunkat: a társadalom haladó erőinek harcát támasztotta alá, a reakció erőivel szemben. Ugyanakkor azt is le kell szögeznünk, hogy forradalmi és függetlenségi harcunk éppen azért, mert az abszolutizmust és feudálizmust a független magyar állam megteremtésével akarta felszámolni, belső tendenciájánál fogva is összhangban volt az összdemokratikus fejlődéssel. A szabadságharc győzelmének vagy bukásának kérdése azonban szorosan összefonódott a magyar nemzet és az akkori Magyarország területén élő nemzetiségek egymáshoz való viszonyával s ezen keresztül a Balkán nemzeti függetlenségre törekvő népeinek sorsával. A történelem két perspektívát nyitott számukra: megmaradnak-e továbbra is egymástól elzárkózó, egymással torzsalkodó nemzetiségekként a közös ellenség, a Habsburg-monarchia járma alatt, avagy — magyarok és szlovákok, románok, szerbek és horvátok közös szabadságharcra szövetkeznek-e függetlenségük kivívása érdekében. Ennek megfelelően két tendencia jelentkezett már 1848-ban. Azonban a testvérharc felszámolásának, a közeledésnek és szövetkezésnek tendenciája jelentőségre csak az 1849-es esztendő folyamán tett szert. Akkor, amikor a történelmi tapasztalat a közös veszély előtt álló nemzetek leghaladóbb politikusainak már megmutatta azokat a belső összefüggéseket, melyek mélyebben feküdtek minden nemzetiségi ellentétnél — azt, hogy közös szerencsétlenségüknek, gazdasági, társadalmi és politikai fejlődésük elmaradottságának és ebből folyó viszályaiknak is, elsősorban az Ausztriától való függés a közös alapja. Mivel pedig a kérdés így állt, tehát mivel elsősorban európai viszonylatban, továbbá a Habsburg-monarchia összes nemzetei és nemzetiségei és a szomszédos balkáni népek jövője miatt fontos volt aíz 1849-i megegyezési kísérlet, — a szegedi nemzetiségi törvény előzményeit is ebből a szempontból kell kiértékelni. Alábbiakban röviden összefoglaljuk ezeknek az igen bonyolult, szerteágazó tárgyalásokba bogozódó megegyezési kísérleteknek néhány kiemelkedő és döntő mozzanatát, melyek azután az 1849-es nemzetiségi törvény megalkotásához vezettek. * A megegyezési kísérletek két első jelentékenyebb állomása még az 1848-as esztendőre esik. Egyikük a Magyar Országgyűlés mellett működő Unió Bizottság áital kidolgozott „Törvényervezet az erdélyi románokról". Ez azonban mindössze nyelvi engedményeket akart csak nyújtani, olymódon, hogy a hivatalos magyar nyelv mellett, ott, ahol a törvényhatósági tanácskozásokon románok „feles számban vesznek részt", a román nyelv használatát és román nyelvű