Századok – 1948
Gerőné Fazekas Erzsébet: Az 1849-es és 1868-as nemzetiségi törvény összehasonlítása a történelem haladó erőinek szempontjából 283
286 tterőné fazekas erzsébet jegyzőkönyvi kivonatok készítését tette volna lehetővé. A tanítás nyelvére vonatkozóan is tett ez a törvénytervezet bizonyos engedményeket, azonban a döntő kérdésekben — melyeket az 1848. május 16-i balázsfalvi pontok, lényegében mint a nemzeti egyenjogúság, területi autonómia és önrendelkezési jog követelését vetettek fel —, az Ünió Bizottság munkája még semmiféle eredményt sem hozott. A balázsfalvi határozatok 16 pontja közül fentiek értelmében különösen az első és az utolsó kettő nagyjelentőségű. Közel egy évszázad hivatalos történetírása, mely elutasító álláspontot foglalt el ezekkel a jogos kívánságokkal szemben, azt hozta fel ürügyül, hogy ez nem lett volna más, mint az 1791-i „Supplex libellus valachorum" negyedik rendi nemzetének követelése akkor, amikor éppen a rendiség eltörléséről volt szó. Itt különösen szerettek Wesselényi Miklósra hivatkozni, aki az erdélyi országgyűlés 1848. május 29-i ülésén azzal érvelt, hogy az Unió alapján az új alkotmány úgyis egyéni jogegyenlőséget hoz minden polgár számára, nyelvre és vallásra való tekintet nélkül, és ezért kimondásához nem szükséges negyedik, törvényes nemzetté nyilvánítani a románokat. Csakhogy: Először is, a „Supplex libellus" negyedik nemzetével szemben, mely a román jobbágyságot a politikai és polgári jogokból kirekesztette, tehát tényleg rendi-nemzet követelése volt, a balázsfalvi 15. és 16. pont nem más, mint a nemzeti egyenjogúságnak és teljes önrendelkezésnek az összes osztályokat felölelő burzsoá demokratikus kifejezése. Másodszor, Wesselényi állásfoglalása a 48-as forradalom egész vezető osztályának, a liberális nemességnek kettős osztályjellegéből folyó (erre később még rátérünk) elfogultságából származik, mely az egész nemzetiségi kérdésben akkor megnyilatkozott. A későbbi hivatalos magyar történetírás, a kapitalizmus porosz útján haladó magyar uralkodóosztály szolgálatában ezeket az érveket egész tudatosan már arra használta fel, hogy liberális frázisokba burkolja maga és gazdái sovinizmusát. Ezzel szemben sorakoztassuk fel magukat a tényeket; egyrészt a balázsfalvi 15. és 16. pontot, másrészt a balázsfalvi gyűlés lényegében paraszti demokratikus jellegét. „15. A román nemzeti kívánja, hogy Erdélyre nézve az erdélyi nemzetek alkotmányos gyűlése által egy új alkotmány készíttessék, mely alkotmány alapuljon az igazság, szabadság, egyenlőség és testvériség elvein, új törvénykezési, büntető, kereskedési, stb. rendszer dolgoztassék ki mind azon elvek szerint. 16. A román nemzet kéri, hogy az illető nemzetek semmiképen vitatás alá ne vegyék az unió ügyét Magyarországgal, míg a román nemzet nem lesz mint alkotmányos nemzet tanácskozási és elhatározási szavazattal az országgyűlésen képviseltetve, ellenkező esetben, ha csakugyan Erdély országgyűlése az unió tárgyalásába
