Századok – 1948
Vörös Károly: A választójog kérdése a bányavidékeken 1848-ban 266
a magyar-somán szövetség kérdése 1848-ban 269 és ha a szerb-szláv elemmel csatlakoznék, maga nem nyerne, de nekünk ártana sokat. A határszélen van Havasalföld és Oláhország [recte: Moldva]. Ez érintkezési pont veszedelmes, Erdély egy részét magához szakíthatja. Ha ama két fejedelemség szabad szövetségesünk nem leend, mindig veszélyben forog Erdély .. . Az orosz nem bírja a két fejedelemséget, de politicájának szabad tért talál benne. Mint tüzpontbul izgathat az oláh és rácz, horvát, sláv fajban, mely gyürükint futja körül hazánkat. Már magában fontos oldal, mely argusi szemek figyelmét és erejét kívánja . . . A Havasalfölddel és Oláhországgal [Moldvával] szövetségi viszonyt kötni. Külön fejedelemség, de több mint szomszédi viszony. Egykor függésben leend a töröktől, de nem előbb mint az orosz függés ellen biztosíttatik. Ez is ok arra, hogy velünk frigyre készüljön. Az oláh népet Erdélyben lecsillapítani és kielégíteni kell. Püspökeik sokat tehetnek, papjaik még többet. Amazokkal értekezni, ezeket meg kell nyerni. A kormány előzőleges segedelemnyujtással sorsukat javítani kész. A vezérek is megnyerendők és a hírlap."4 4 Szemere politikáját a románság iránt — s ez azonos a kormányéval — így foglalhatjuk össze: I. A magyarországi románság irányában: 1. Minthogy az abszolutizmus és a nemzetiségek gyűrűjéből a románságon keresztül vezet az egyetlen kiút, ennek rokonszenvét meg kell nyerni olyan formán, hogy a) nemzetiségét érintetlenül kell hagyni és addig a mértékig jogokkal ellátni, amíg az ország területi egységét nem veszélyezteti, de b) a magyar nyelv „diplomatikai" szerepe feltétel marad. 2. A románság megnyerésének kulcsa az értelmiség, de különösen a papság, melynek vonzódását anyagi támogatással kell elérni. II. A fejedelemségi románság irányában: 1. Magyar befolyást biztosítani Havaselvén és Moldvában külön magyar külképviselet által három okból: a) Biztosítékul a cári politika helyi befolyása ellen, b) Megfosztani előbbit agitációs tűzpontjától, ahonnan a magyarországi és erdélyi románságot és a szláv népeket a magyarság ellen izgathatja, c) A dákorománizmus lefékezése céljából. 2. Külön román fejedelemség biztosítása, mellyel kellő előkészítés után konföderációra kell lépni („több mint szomszédi viszony"). Ilyenformán a románság a magyar küzdelem erős támaszává válnék az abszolutizmus és a nemzetiségek elleni kettős harcban. Más módon a túlerő legyőzi a magyar mozgalmat. Szemere és a magyar kormány nemzetiségi politikájának alapvető hibája, hogy nem volt képes a nemzetiségek egyenjogúságának álláspontjára helyezkedni és nem szánta rá magát, hogy a nemzetiségek jogait törvény által biztosítsa. Továbbá, osztálykorlátozottsága miatt a magyarországi és erdélyi románságban nem ott 44 Uo. 405 : 1818.
