Századok – 1948

I. Tóth Zoltán: A magyar-román szövetség kérdése 1848-ban 252

262 i. tótii zoltán delkezett világosan és egyértelműen megrajzolt arculattal. Innen az a heterogén és szétfolyó kép, amelynek tükröződését, a különféle érdekeknek megfelelően, a felsorolt adatokban tapasztalhatjuk. Havaselvei szempontból a lényeg a magyarokra való támaszkodás és a magyar, illetve erdélyi-bánsági román fegyveres segítség volt, a lengyel hadvezetés bekapcsolásával. Bystrzonowski gróf május 4-én jelzi Bälcescunak, hogy Czartoryski herceg Zablocki ezredest küldi ki Bukarestbe,21

aki később meg is érkezett és a havaselvei seregben nyert magasrangú alkalmazást.2

2 Hogy a román kormány nem vette félvállról a magyar-román összefogás tervét, bizonyítja Brätianu Demeter pesti kiküldetése június folyamán. A tervbe veti konföderációról közelebbi adatok híján nem sokat mondhatunk, de igen valószínűnek látszik, hogy a magyarság egyelőre előnyös helyzetet foglalt volna el benne. Mikor 1849. május 29-én Kossuth szemére veti Bälcescunak a dákoromán terveket, ez válaszában azt mondja: „ahelyett, hogy el akartuk volna választani Erdélyt Magyarországtól, mi még jobban egyesíteni akartuk vele, sőt, még többet is akartunk tenni Magyarországért",23

célozva az 1848 tavaszi konföderációs tervre magyar vezetés alatt. Egy ilyen konföderációnak 1848 júliusában Magyarországon a polgárság körében és az országgyűlési képviselők közt is voltak hívei.2

4 A magyar-román szövetségből 1848 tavaszán semmi sem lett. A megegyezés nem jöhetett létre, mert a magyar kormány nem tett semmilyen komoly lépést a nemzetiségi kérdés rendezésére, nem ismerte el a nemzetiségek egyenjogúságát és kitartott a kizárólagos magyar hivatalos nyelv mellett, mert Bécs — egyrészt kihasználva a magyar és kivált erdélyi arisztokrácia magatartását, másrészt hezug Ígéreteket téve — magyarellenes álláspontra csábította az erdélyi román értelmiség nagyobb részét; végül, mert az erdélyi román értelmiség Havaselvére emigrált töredéke ilyen körülmények közt nem lehetett alkalmas közvetítő Budapest és Bukarest közt. A magyar-román összefogásra irányuló erőfeszítések azonban korántsem értek véget. 2. Bratianu Demeter pesti küldetése. Még mielőtt Bâlcescuék tudomást szereztek volna Laurian pesti viselt dolgairól, a havaselvei forradalmi bizottmány széleskörű diplomáciai akcióba fogott a fenti, homályosan körvonalazott konföderációs terv érdekében. Egyfelől a töröknél igyekezett hátát (Lamartine tanácsára) biztosítani, ezért június közepe táján Ghica 21

Anni 18Í8. I. 347—8. 22

P. P. Panaitescu: Emigrafia potonä fi revolufia românâ delà 1848. Bucureçti 1929. 23 I. Ghica: Amintiri din pribegia dupä 1848. Bucure?ti 1889. 274—5. 24

Ami) 1848. VI. 24—5. Vő. 266. 1.