Századok – 1948
I. Tóth Zoltán: A magyar-román szövetség kérdése 1848-ban 252
a magyar-somán szövetség kérdése 1848-ban 263 Jánost hűségnyilatkozat tevésére Konstantinápolyba indította, másfelől Bräliianu Demetert küldte ki titkos megbízatással Pestre és Bécsbe, az ottani forradalmi kormányok mellé, a konföderációt építendő az orosz cári reakció elleni védekezésül. Brätianunak egyúttal az volt a feladata, hogy lépjen érintkezésbe az erdélyi románsággal és esetleg onnan szerezzen katonai segítséget".25 Külön kiemelendő, hogy mindezt 8—10 nappal a forradalom kitörése előtt határozták el. Brätianu útja Szebenen keresztül vezetett, ahol a román comitének — mely már ekkor teljesen az osztrák reakció hatása alatt állt — befolyása alá került. Közben a havaselvei forradalom gyors győzelmet aratott és az ideiglenes kormány első dolgai közé tartozott Brätianu diplomáciai ügynöki megbízólevelének kiállítása. A forradalom első napjáról, június 23-ról keltezeti levél, mely Bälcescu külügyminiszter tollából származik, kiemeli, hogy az új alkotmány „testvériesül az összes népekkel, amelyek az üdv útjára léptek" és nemcsak a magyar, hanem a forradalmi osztrák kormányt is kéri Brätianu ügynöki akkreditálására.26 • Sajnos Brätianu ügynöki tevékenységéről alig tudunk valamit. Annyi bizonyos, hogy Bécsben a forradalmi ifjúsággal lépett érintkezésbe, s mint maga írja, nagy lelkesedéssel fogadták és az egyetemi hallgatók az első jelre készeknek mutatkoztak, hogy légiót állítsanak a románok megsegítésére.27 Egyáltalán nem valószínű, hogy az osztrák minisztériummal kapcsolatokat vehetett volna fel. Pesten állítólag Batthyány Lajos miniszterelnökkel folytatott bizalmas eszmecserét, Kossuthtal azonban nem találkozott.2 8 Az 1848-as magyar kormány levéltáraiban nyoma sincs Brätianu küldetésének. A román kormány egyik minisztere, Eliade, az emigrációban valósággal kétségbe vonta, hogy az ügynök valamit is tett volna Pesten megbízatása érdekében és nyilatkozatra szólította fel e tekintetben Brätianut29 és a magyar kormányférfiakat, mert ennek a körülménynek súlyos következményei lettek mind a román, mind a magyar népre. Sem Brätianu, sem a magyar kormányférfiak, az egy Kossuthot kivéve, nem tettek erre vonatkozó nyilatkozatot. Brätianu hátrahagyott nagyértékű irományainak két kötetében is hiába lapozunk utána. Kossuth azonban 1850. szeptember 18-án, Eliade román emigráns hozzáintézett levelére reflekálva ezeket írta Brätianu küldetésével kapcsolatban: „Itt nagy tévedés van, mellyet az által világosítok fel, hogy 1848 Martiustól 25 C. A. Rosetti: Serieri din junefe. 2. kiad. Bucurefti 1885. II. 45.; Heüiade: Mémoires sur l'histoire de lu régénération roumaine. Paris 1851. 55. 28 Ann? 1848. I. 515. 27 Levele A. G. Golescuhoz. Pest, júl. 11. Anni 1848. II. 187—8. 28 С. Colescu-Vartic: 1848. Zile revolutionäre. Bucuregti 1898. 136—7.; Al. Cretzianu: Din arhiva lui Dumitru Brätianu. Acte $i scrisori din perivada 1840—1810. I. Bucurefti 1034. 24. 29 Heliade: Mémoires... 55—6.
