Századok – 1948
I. Tóth Zoltán: A magyar-román szövetség kérdése 1848-ban 252
a magyar-somán szövetség kérdése 1848-ban 261 képviselő a francia képviselőházban július 5-én fölszólalt a román fejedelemségek érdekében, sőt egy konföderációról is beszélt, mégpedig Mandl doktor szerint „túlságosan pozitív" formában. „Uraim — mondotta Lherbette —, egy nagy mozgalom van folyamatban Oroszországban, Törökországban, Ausztriában és szomszédos tartományokban. Ott a mostani nemzetiségek frecte: államalakulatok] felborulnak és a régi nemzetiségek újjáalakulnak. E nagy mű élén a két fejedelemség, Moldva és Havaselve áll. . ."13 A román forradalmárokat, a közvéleményt, sőt az orosz diplomáciát is komolyan foglalkoztatta egy a magyarok által a havaselveieknek adandó fegyveres segítség kérdése. A cári politika szerette volna a fejedelemségeket távoltartani a forradalom „pestisétől". Kisselev tábornok május 4-én óva inti Bibescu fejedelmet a magyarok propagandájától, melyet a legveszedelmesebbnek ítél.14 Június 30-án Kotzebue orosz konzul levelet intéz Neofit bukaresti metropolitához, melyben szintén óvja a románokat a magyar segítség igénybevételétől, mert akkor „Havaselve egyetlen nagy csatatérré változik."1 5 A beavatatlan, reakciós Neofit válaszában (július 5.) nem tartja valószínűnek a magyar segítség tervét.16 Július 8-án Timoni osztrák konzul alaptalannak minősíti a feltevést, miszerint a román forradalmárok magyar segítségre számítanának.1 7 De ugyanekkor Moldvában és Erdélyben is felszínen van a magyar-román szövetség gondolata. A iaçi porosz és osztrák követek már áprilisban beszélnek a fejedelemségek Magyarországhoz csatolása felől, melyhez — mint vélik — eredetileg tartoztak. A francia konzul szerinti ez a vélemény nagyon elterjedt.18 Szöllősv Nagy Ferenc, Szemere küldötte a dunai fejedelemségekben, Ia§iból jelenti június végéről, hogy az oltani hiedelem szerint a magyar határszélen 30.000 katona csak azt várja, hogy a román fejedelemségek segítségére siethessen.1 9 Pap Zsigmond június 28-án Brassóból jelenti Szemerének: „Az itt számos Boerek úgy nyilatkoznak, hogy ők magyar honnal és a francziákkal akarnak szövetségre lépni".2 0 Ugyanaz az ok, amely a cári diplomáciát arra indította, hogy elszigetelje a román fejedelemségeket az európai és közelebbről a magyar forradalmi mozgalomtól, a román haladó elemeket éppen ellenkezőleg arra késztetté, hogy fölvegyék a kapcsolatot a magyarokkal és segítségükre támaszkodjanak abban a törekvésükben, mely végső formájában a nemzeti egyesülést jelentette volna. A megvalósítás formájául a lengyel emigráció által a köztudatba dobott konföderációs elképzelés kínálkozott, mely maga sem ren-13 Anul 1848. II. 298—9. » I. т. I. 345. 15 I. т. I. 657. 16 /. т. II. 42. 17 Horváth J.: Törökország semlegessége 1848—49. Töri. Szemle 1930. 53. 18 Anul 1848. II. 256—7. Vö. 281. 19 Szöilösy Nagy F. jelentése (júl. 6.): OL Belügy ein. 610 : 1848. 20 OL Belügy ein. 578 : 1848.
