Századok – 1948

I. Tóth Zoltán: A magyar-román szövetség kérdése 1848-ban 252

a magyar-somán szövetség kérdése 1848-ban 253 dalmi alakjai közül az egy Iancu Ábrahám léphet csak bizonyos szempontból közelébe. Iancu, a népvezér a tömegek szívében él és havasai magaslatáról még életében a legenda ködébe emelkedik. Bälcescu nem regionális hős, mint Iancu, hanem az egyetemes románság vágyainak kifejezője. Európajárt, modern ember, súlyos szellemiség, akinek szemhatára nemzetének közvetlen kérdésein jóval túlterjed és érintkezik a kor összes jelentős kérdéseivel. Bälcescu a román 48-nak vitán felül legjelentékenyebb szereplője. A magyar forradalom férfiai közül leginkább Kossuthtal rokon jelenség. Ha nem is volt olyan jelentős államférfi, mint Kossuth, ha történelmi prózája jelentőségében el is marad egy Petőfi világértéke mögött, s ha polgári adottságai Táncsics radikálizmusáig nem engedték előrehaladni, a kor haladó eszméi világánál nála előrébb román földön senki sem lépett. Hazája forradalmi problémáit nála világosabban senki sem ismerte fel, életét Petőfihez hasonlóan senki sem vetette oly fenntartás nélkül kockára, a csata veszedelmét keresve, s a román parasztért gyakorlati lépéseket Havaselvén úgyszólván csak ő tétt. Ha nem is a csatában, de a hazáért folytatott hősi küzdelemben fogyott el élete szüntelen égésben, mint a világító gyertya lángja. Harminchárom éves korában tüdővész ragadta el az emigráció kietlen elhagyatottságában. A román ancien régime őt is szoborrá merevítette, csak annyi életet engedélyezett neki, amennyi kedvének és érdekének megfelelt Mint történetírót, nacionalistát és a politikai egységtörekvés apostoláli ismerte mindenki, de a nép fájdalmát csontja velejéig átérző radikális forradalmárt, a kora fejlődési fokát tekintve haladó szociológust, az elnyomott, végsőkig sanyargatott román paraszt halhatatlan érdemű védőjét, a kizsákmányoló és felfuvalkodott bojárság nagy ellenfelét elkerülte a gondosan kiválogatott kötelező iskolai olvasmány. Nem csoda, ha a szabadságukért küzdő nemzetek összefogásának bátor hirdetőjét is legjobb esetben az a néhány tudós ismerte közelről, aki rászánta magát írásainak figyelmes olvasására. Bälcescu korán eljegyezte magái a haladó eszmékkel. Huszonegy éves korában börtönt ül az önkényuralom ellen szőtt összeesküvés miatt, s mint ő maga mondja — „Prison oblige, comme noblesse!" — Ő az egyik alapítója a Dreptate — Fräfie (Igazság — Testvériség) nevü titkos politikai társaságnak, az 1848-i havaselvei forradalom megszervezőjének. Ő alapítja meg az első jelentős román történeti folyóiratot, a Magazin Istoric pentru Daciat (Dácia Történelmi Tára) és ő írja meg az első nagy román történelmi életrajz hatalmas torzóját, a román történeti próza klasszikus monumentumát Mihály vajdáról. Elszegényedett középbojári család művelt sarja, aki osztályhelyzetét a polgáriasulás irányában értelmiségi pályán és a parasztnép fölemelésén keresztül igyekszik tágítani. A hazai társadalmi valóság és a történelmi múlt ismeretében, korához képest feltűnően éj-ett fővel jutott ki 1846-ban Párizsba, a