Századok – 1948

I. Tóth Zoltán: A magyar-román szövetség kérdése 1848-ban 252

254 i. tótii zoltán tanulni és mulatnivágyó havaselvei román ifjúság álmainak városába. „Franciaország maga a szabadság" — kiált fel lelkendezve a Szajna partján, ahová történelmi kutatásokat végezni érkezett. Párizs — Victor Hugo szavai szerint — a föld alatt szétágazó forradalmi mozgalmak krátere. Gyü jtőmedence, melyben a mindenünnen egybegyűlő emberek és szellemi termékek, mint valami hatalmas szellemi laboratóriumban formálják a készülő új világ terveit, elképesztő utópiákat és józan, életrevaló építményeket! egyaránt. A párizsi szellemi szinkretizmus erős hatása alá került Bälcescu is. Közelebbről Michelet, Quinet, Mickiewicz, de kivált Lamennais, azután Proudhon és általában a kispolgári szocialisták hatása ismerhető fel szellemi fejlődésén. A februári forradalom Párizsban érte. A légkör már régóta forradalmi töltéssel terhes. A polgárok és proletárok egyaránt a világ megváltását várják a forradalom sikerétől. Bälcescu és haladó diáktársai is hittek egy világmegváltó, egy végső forradalomban. Franciák, lengyelek, olaszok, németek, amerikaiak és magyarok mellett a román ifjak is a barrikádokra rohantak. Bälcescu egyik barátja, Bratíanu Demeter, így emlékezett meg a nagy eseményről: „Mily szép volt február 24-ének napja: az öregek megfiatalodtak, az asszonyok olyan erősek lettek, mint a legbátrabb harcosok, a férfiak gyöngédek, akár a nők. És valamennyien rohantak a diadalra, a gyermeкек készségével, gondatlanságával és tisztaságával . . . Azt hitte volna az ember, az angyalok szálltak le a földre az égből az Úr dicsőségét énekelni, aki akkor Franciaország földjén ott! volt és hogy hirdessék a világnak az emberi szellem megváltását." Maga Bälcescu a tömeggel behatol a Tuillériesbe. Lajos Fülöp trónusából letép egy darabot és elküldi barátjának „a köztársaság első nap járól" keltezett levelében. „Csodálatos forradalom, mely megváltoztatja a föld képét!" — kiált fel átszellemülten. Alig hogy a Hôtel de Vilieben kikiáltották a köztársaságot, a mámorban úszó román ifjak java része hazájába siet, hogv a megváltó igék birtokában otthon is terjesztője legyen a csodás forradalomnak. Mielőtt szétszélednének, nemzeti zászlójuk alatt felvonulnak a párizsi városháza elé. Üdvözlésüket Buchez helyettes polgármester meleghangú beszédben viszonozza. „Eljön az idő — mondta —-, amikor a szabad Európa Romániát is felszabadítja zsarnokai alól." Március 8-án nagy tüntetés volt a Collège de France tanárainak tiszteletére, melyen valószínűleg Bälcescu is részt vett. A fiataloknak jó kapcsolataik voltak az ideiglenes kormány tagjaival, Ledru-Rollinnel, és Lamartinenal, aki egyébként a párizsi román diákegyesület védnöke volt. Lamartine nyilatkozatai azt a meggyőződést keltették bennük, hogy ténylegesen számíthatnak Franciaország támogatására. Lamartinenal volt is valamilyen megegyezésük. Március 11-én Bälcescu még Párizsban volt, de hamarosan útnak indult és 29-én Hannoverben találkozott a lengyel Bystrzo-