Századok – 1948
Vigh Károly: A prágai szláv kongresszus centenáriuma 235
a prágai szláv kongresszus centenáriumára 247 zsoldos-szerepig süllyedő szláv népek felelt, mint ,.lázadó" népei feletti A kongresszus idejében a prágai demokratikus mozgalom fellendülőben volt. A mozgalom élén a polgárság radikális, forradalmi demokrata szárnya állott. Feszítőerejét a munkásság s a különböző értelmiségi (főként diákok) csoportok, valamint kispolgári rétegek képezték.20 Windischgrätz csapatainak provokációjára június 12-én zavargások törnek ki. Az osztrák katonaság lövésekkel oszlatja szét a munkások és diákok tüntetését. Erre feleletül a prágai nép: munkások, diákok, kispolgárok barrikádokat emelve, hősies • harcba kezdenek a császári katonaság ellen. Windischgrätz a prágai forradalmat nagyszámú katonaságával háromnapos véres harc árán leverte. A német reakció s a frankfurti parlament a „német ügy" védelmezőjét látta Windischgrätzben. A kongresszust feloszlatják és így több tárgysorozati pont nem is kerül megvitatásra. A kongresszus balszárnya ellen, amely vezetőszerepet játszott a prágai forradalomban, nagy hajtóvadászat indult. A kongresszusi többség viszont! siet hűségnyilatkozatokat tenni a Habsburg-háznak és felajánlja szolgálatait a bécsi udvarnak. Midőn a prágai felkelést leverték, Marx ezeket írta: „Űj poznani vérfürdőt rendeztek Csehországban. Az osztrák katonaság cseh vérbe fojtotta a csehek és németek békés együttélésének lehetőségét". A prágai felkelés leverése, amely majdnem összeesett a párizsi proletariátus júniusi forradalmának elfojtásával, új szakaszt nyit meg a Habsburg-birodalom szláv népeinek nemzeti mozgalmában. A szláv mozgalmak addig lényegében progresszív szakaszát felváltja a reakciós szakasz, amikor a szlávok többsége mind nagyobb mértékben az európai reakció legsötétebb erőinek (az osztrák császárnak és az orosz cárnak) zsoldos csapatává ziillik. Arról a szakaszról van szó, amikor Rajasies, Palacky, Rieger, Jellacic állanak a szlávok élére, amikor a szerbek, horvátok és a forradalmi Magyarország között! kitör a háború és a szlávok — a lengyeleket kivéve — Bécs mellé, az ellenforradalom oldalára állanak. Ezzel kapcsolatban írta Marx 1949. február 15-én a Neue Rheinische Zeitungban: „Az 1848-as forradalom arra kényszerítette az összes európai nemzeteket, hogy vagy mellette, vagy ellene foglaljanak állást. Egy hónap alatt az összes forradalomra érett! nemzetek végrehajtották a forradalmat és az összes forradalomra nem érett nemzetek a forradalom ellen szövetkeztek. Ekkor meg kellet oldani Kelet-Európa nemzetéinek minden összevisszaságát. Arról volt szó, mely nemzet értékeli a forradalmi iniciatívát, melyik fejti ki a legnagyobb forradalmi energiát s biztosítja így jövőjét. A szlávok nem jelentkeztek, a németek és magyarok hűen eddigi történelmi hivatásukhoz, előtérbe léptek és ezzel a szlávok teljesen az ellenforradalom karjaiba dobták magukat". 23 Udcljcov id. m. 38. 1.
