Századok – 1948

Vigh Károly: A prágai szláv kongresszus centenáriuma 235

248 vigh károly Mivel Marx a szerint értékelte a nemzeteket, hogyan viszony-Ianak a forradalomhoz, ezért ítélte el a frankfurti parlament és a prágai kongresszus tanácskozásait. „Súlyos tapasztalati arra a meg­győződésre vezetett, hogy az ,európai nemzetek egyesítését' nem lehet megvalósítani frázisokkal és ájtatos kívánságokkal, hanem csak következetes forradalom és véres harc útiján."2 1 Maga a szláv kongresszus radikális forradalmi demokratikus balszárnya is élesen elítélte Palacky, Jellacic, Rajasics, Húrban és a többi szláv vezető politikáját, amivel kiszolgáltatták a szlávságot az európai reakciónak. A prágai kongresszus balszárnyának egyik vezére, Bakunin így írt erről Stúrnak: „Testvéreim! Mit csináltok? Hiszen tönkre teszitek a szlávságot! Elfelejtettétek, hogy ezzel lemondotok a szláv ügyről! A császár és az osztrák arisztokrácia szolgálatába álltok? Azt hiszitek, hogy a diplomácia megment ben­neteket? Pedig ez tönkre tesz benneteket. Forradalmi harccal jelent­keztetek és a reakciót szolgáljátok. Szerencsétlenséget hoztok a szlávságra".2 2 Engels egyik cikkében, amelyben az 1849-es év forradalmi küz­delmeinek az eredményeit mérlegeli, arra a kérdésre is megadja a választ, hogy milyen jutalmat kaptak a szlávok a reakciótól ellen­forradalmi zsoldos-szerepükért: „Az, hogy az ellenforradalom félre vezette őket -— írja Engels —, hogy a ,szláv Ausztriára' nem gon­doltak, sem ,az egyenjogú nemzetek federatív államára' (a szláv kongresszus egyik sokat hangoztatott tétele. Megj. tőlem, V. K.), legkevéisbbé pedig az ausztriai szlávok demokratikus intézményeire, mindez ezen árulással végre nyilvánvalóvá vált. A ,Szláv Lipa' nevű egyesületek ismét mindenütt a kormány mellett állanak és napon­ként újabb és újabb fájdalmas kelepcébe hagyták magukat becsalni. De most már késő a saját otthonban, a saját szoldateszka ellen, hatalom nélkül küzdeni, kitaszítva a németek és magyarok által, kiket elárultak, eltaszítva Európától és el kell viselniök ugyanazt a katonai despotizmust, melyet segítettek rázudítani Bécsre és a magyarokra ..." Ez valóban kemény igazság. A monarchiabeli szlávság segített leverni a forradalmat és mint utóbb kiderült, önmagát verte le. A Habsburg feudális abszolutizmus nemcsak a forradalmi harcok színhelyein, hanem egész Ausztriában, tehát a szláv területeken is helyreállította az uralmát. Az olasz, bécsi és magyar forradalmak leverése után az osztrák reakció félredobta a szlávokat, nem tar­totta be a nekik tett ígéreteket és azokkal a szláv vezetőkkel szem­ben, akik számonkérték az ígéretek beváltását, ellenségesen bánt, rendőrségi megfigyelés alá helyezte őket, stb. A legalitásra való törekvés az ausztriai szláv nemzeti mozgal­makban, azaz a harmadik út a forradalom és ellenforradalom között, szükségszerűen és végzetesen az ellenforradalom karjaiba 21 Laco Novomesky, Marx és a szlovák nemzet, Pozsony, 1933, 31. 1 22 Laco Novomesky id. m. u. о.

Next

/
Oldalképek
Tartalom