Századok – 1948
Vigh Károly: A prágai szláv kongresszus centenáriuma 235
246 vigh károly demokraták, a radikálisok csoportja, akikhez tartozott a csehek közül — többek között •—- Fric, Sabina, Podlipsky, Sladkovsky, a lengyelek közül Libelt, az oroszok közül Bakunyin és mások. A kongresszusi többség a Palacky—Safarik-féle ausztroszlávizmus álláspontjára helyezkedik és általában osztrák ügyekkel foglalkozik, a radikális kisebbség, melynek Libelt a látható feje, szükségesnek tartja az egyes szláv problémák általános megvitatását. A kongresszus Palackyt bízza meg „Európa népeihez" című kiáltványtervezet megfogalmazásával. Azonban a forradalom és az erőit mozgósító ellenforradalom ekkor már a konkrét feladatok megoldását tették volna szükségessé.1 8 A lengyelek önálló államuk helyreállítását, a csehek Cseh- és Morvaország egyesítését követelték, ehhez a morvák is csatlakoztak, de hangsúlyozták Morvaország különállását. A galíciai lengyel-ukrán ellentéteket! a belkormányzat és az iskolaügy rendezésével akarták megszüntetni. A magyarországi szlovákok és ruszinok a magyar kulturális elnyomás ellen tiltakoztak, a horvátok önálló „horvát-szlovén-dalmát" királyság biztosítását' követelték, a magyarországi szerbek a magyar királyságon belül megelégedtek a szerb patriarchátus és vajdaság felállításával. A szlovének „szlovén királyság"-hoz ragaszkodnak. A kongresszus ezekkel a konkrét politikai követelésekkel szemben tehetetlennek bizonyult. Három okmány közzétételét határozták el: 1. kiáltvány Európa népeihez, 2. petíció az osztrák kormányszervekhez az ausztriai szlávok helyzete ügyében, 3. valamennyi szláv nép szövetségének támogatása. A két utóbbi a kongresszus feloszlatása miatt nem került megszövegezésre. A kongresszus főként! azért volt tehetetlen, mert az absztrakt szláv közösségre, nem pedig a szlávoknak a közös ellenség ellen vívott harcára épiilt.1 9 A közös ellenség, a Habsburg feudális abszolutizmus ellen a kongresszus megalkuvó többsége nem mert fellépni. A szláv kongresszus jelentőségét az adta volna meg, ha a szláv népek küldöttei a feudális abszolutizmus megdöntése, a polgári fejlődés, a demokrácia érdekében emeltek volna szót. E helyetti a küldöttek nagyrésze elkendőzte az osztrák reakció részéről fenyegető veszélyt és a reakció, valamint a haladás közti válaszút elé kerülve, valamiféle harmadik utat próbált járni: ezek a megalkuvó küldöttek elítélték a forradalmi módszereket, a legalitást hirdették és „legális" úton kívánták elérni nemzeti céljaikat. Ez a harmadik út szükségszerűen a reakció karjai közé vezetett és kiderült, hogy a reakció, a Habsburg-abszolutizmus, mihelyst elmúlt a veszély a feje felett, nem ismert feltételeket, kompromisszumot és ugyanúgy helyreállította a maga abszolutista hatalmát a „legalitás" útján a 18 Trajnin, Nemzeti ellentétek az Osztrák-Magyar monarchiában s a monarchia felbomlása, Moszkva, 1947., 62. 1. 19 Trajnin id. m. 63. 1.
