Századok – 1948
Vigh Károly: A prágai szláv kongresszus centenáriuma 235
a prágai szláv kongresszus centenáriumára 245 szerepelt, többek között úgy számított, hogy az ausztriai szlávok élére állva, akik közt a csehek gazdaságilag kétségtelenül a legfejlettebbek voltak, sikerül majd kiszorítania a német burzsoáziát a belső piacról és kiharcolnia az uralmat az ország gazdasági és politikai életében. Ezért nem véletlen, hogy a csehek voltak az ausztroszláv ideológia meghirdetői.1 7 Azonban a szláv kongresszus összehívásának az eszméje nemcsak a csehektől indult ki, hanem a többi szláv népek vezetőosztályai a már említett okoknál fogva, a nemzeti elnyomás elleni sikeresebb harc érdekében, hasonló módon keresték az ausztriai szlávok szövetségét. A kongresszus összehívásának a terve először április 20-án jelent meg nyomtatásban a horvát Ivan Kukuljevicnek a zágrábi „Nemzeti Hirek"-ben közölt cikkében. Május végén a kongresszus résztvevőinek nagyrésze Prágába utazott. Június másodikán történt a kongresszus ünnepélyes megnyitása. Elnöknek Palackyt választották. A vezető szónokok minden módon hangsúlyozták a résztvevők békés szándékait és lojalitását a birodalommal szemben. A gyakorlati munka tekintetében a kongresszuson résztvevő delegátusok három szekcióra oszlottak: cseh-morva-szlovák, lengyelukrán és délszláv szekcióra. A célkitűzések csak a kongresszus folyamán alakultak ki: 1. a szláv népek szövetségének a létrehozása, 2. az Ausztriában élő szlávok és egyéb népek viszonya (a föderáció kérdése), 3. az ausztriai és Ausztrián kívüli szlávok viszonya, kulturális közeledésük mértéke, 4. a szlávok és az európai nem szláv népek közti viszony, valamint állásfoglalás a frankfurti parlamenttel szemben. A delegátusok a szlávokhoz intézett felhívás mellett a Habsburg-birodalom nem-szláv népei előtt is megokolják a kongresszus összehívását: 1. hűségükről biztosítják az uralkodóházat, hangsúlyozzák az osztrák birodalom sérthetetlenségét és szuverénítását, tiltakoznak a szeparatizmus, pánszlávizmus, russzizmus vádja ellen, 2. nem céljuk a nem-szláv nemzetek elnyomása, csak az osztrák birodalom valamennyi nemzetének egyenjogúságát akarják megvalósítani, 3. a fentiek szellemében nemzetüknek megfelelő jogokat követelnek a nemzeti és állami élet területén. A túlságosan elméleti síkon mozgó kongresszus nehezen találta meg az utat a gyakorlati feladatokhoz. A szekciókban és a bizottságokon belül a kongresszus kiküldöttei között komoly elvi nézeteltérések merültek fel. E véleménykülönbségek általában két tábor véleményét tükrözték. A cseh szekció többsége, élén Palackyval és Safarikkal, valamint a delegátusok túlnyomó többsége minden radikalizmus és forradalmiság ellenzői voltak és a bécsi feudális abszolutizmussal szemben a békés kompromisszum, a megalkuvás politikáját hirdették. A kongresszuson kisebbségben volt a forradalmi 17 Udaljcov, Az 1848. évi csehországi forradalmi mozgalmak kérdéséhez, Voproszii isztorii, Ш47. 5. sz., 34. 1. és Z. Tobolka, S'ovansky sjezd v Praze rokn 1848. 45. 1.
