Századok – 1948

Vigh Károly: A prágai szláv kongresszus centenáriuma 235

244 vigh károly siettek a bécsi forradalom és a magyar szabadságharc leverésére. Azonban a pángermán propaganda Frankfurtban, amit a német polgári és kispolgári demokraták is átvettek, igen sokban hozzájárult ahhoz, hogy a szláv nemzeti mozgalmak reakciós irányba fordultak és elvesztették kezdeti progresszív, haladó tendenciájukat. Marx írta a Neue Rheinische Zeitung-ban a prágai eseményekkel kapcsolatban: „A forradalmi Németországnak, különösen a szomszéd népekkel szemben, meg kellett volna tagadnia egész múltját. A saját szabadsága mellett ki kellett volna kiáltania azon népek szabadságát, amelyeket eddig ő tartott elnvomás alatt. De mit tett1 a forradalmi Németország? Tökéletes mértékben helyeselte és szentesítette Olaszország, Lengyelország, majd Csehországnak a német katonaság segítségével történő elnyomását".1

6 A német és szláv nemzeti mozgalmak dialektikus kölcsönhatásban voltak egymással. A német proletariátus gyengesége, a német polgárság forradalomellenessége és árulása, a német kispolgári demokrácia gyengesége és gyávasága, a pángermán célok hangoztatása hozzájárultak ahhoz, hogy a szláv mozgalmak a belső és a nemzetközi reakció uszályába kerültek. Viszont a szláv mozgalmak vezető osztályai egy részének állandó paktálása a bécsi reakcióval, valamint egyes szláv körök politikai és kulturális orientálódása a cári Oroszország felé, a szláv tudat, fajiság feltűnő hangsúlyozása és a forradalmi, demokratikus szárnyak gyengesége az egyes szláv nemzeti mozgalmakon belül a német (és tegyük hozzá: a magyar) nemzeti mozgalmakra hatott taszítólag. így a német és szláv nemzeti mozgalmak kölcsönösen gyengítették egymást és forradalmi energiájuk jelentős részét elvonták a főfronttól, a feudális abszolutizmus elleni küzdelemtől, Németországban éppúgy, mint Ausztriában. A szláv nemzeti mozgalmak 1848 tavaszán beleütköztek az uralkodó nemzetek mind agresszívebb ellenállásába, ami a helyett, hogy kiszélesítette volna e mozgalmak társadalmi bázisát, az uralkodó és alávetett nemzetek közötti belső ellentétek és a frankfurti germán kardcsörtetés következtében, az osztályelnyomást elleplezve, háttérbe szorítva, a nemzeti elnyomást hozta előtérbe. Mivel a monarchiabeli szlávok 1848 áprilisában—májusában a nyílt összeütközés határán álltak elnyomóikkal szemben, a frankfurti parlament következtében is egymásnál kerestek támogatást és így megteremtődtek a szláv kongresszus összehívásának az előfeltételei. A cseh burzsoáziának az a törekvése, hogy a német burzsoáziával való szakítás után szövetségeseket keressen magának és az ausztriai szláv népek nemzeti mozgalmaira támaszkodjék, hogy egységbe fogja és élére álljon ezeknek a mozgalmaknak, ez 1848 júniusában jutott kifejezésre a Prágában tartott szláv kongreszszuson. A cseh burzsoázia, amely a kongresszus megszervezőjeként Marx-Engels Munkái, oroszul, VI. k. 184—186. 1.