Századok – 1948
Vigh Károly: A prágai szláv kongresszus centenáriuma 235
•238 vigh kAroly gazdasági egyeddel, naggyal és kicsinnyel, eladóval és vásárlóval".5 Ezért mondhatjuk el Révaival nemcsak a magyar viszonyokra alkalmazva: „A magyar nyelvért való harc tehát kiindulópontja volt a feudalizmus elleni küzdelemnek, kezdeti formája volt a nemzet polgári egységéért', a nemesség és jobbágyság feudális rendi ,elkiilönözése' ellen folytatot harcának". (Révai József Kölcseytanulmánya, Marxizmus, népiesség, magyarság, 15. 1., Szikra, 1948.) A nyelvi harc, az irodalmi nyelv megteremtése, valamennyi keleteurópai népnek, nemzetiségnek, szlávnak és nem szlávnak egyaránt kiindulópontja volt a feudalizmus elleni küzdelemben. A polgári nacionalizmus és sovinizmus szemléletében íródott németi és magyar történeti munkák6 a szlávok iránti elfogultságukban és gyűlöletükben az elnyomott szláv népek öntudatra ébredésében nem látták, vagy nem akarták meglátni azokat a lényegbevágó hasonlatosságokat, amelyek a többi, nem szláv népnél fellelhetők és a szlávok ébredésében az egész európai civilizációt fenyegető veszedelmet véltek felfedezni. Ezek a munkák nem a német egységmozgalomtól, nem is a porosz militarizmustól és a pángermán törekvésektől féltették a magyarság jövőjét, hanem a szláv veszedelemtől. Történelmünk utolsó száz éve idején a magyar feudális és tőkés uralkodóosztályok jóvoltából sikerült a magyar népet a germán uralmi célok szolgálatába állítani és csatlós szerepre kárhoztatni a Habsburg- és porosz imperializmus, valamint a náci fasizmus oldalán. A magyar uralkodóosztályoknak a behódolása a német imperializmus előtt — egyebek között — szlávellenes politikájuknak volt a következménye. Ez a szlávellenesség az 1840-es években kezdődik, a pángermán burzsoázia Frankfurt előtti és frankfurti fellépésének a hatására. A forradalom előtt a magyar nemzeti mozgalmak vezetői sem látták helyesen a szláv kérdést. Helytelen állásfoglalásuk kialakítására nagy befolyást gyakorolt az a jelentős szláv vonatkozású politikai röpirat-irodalom, amelynek szülőhelye főként Németország volt (Lipcse!). Wesselényi Szózata és a többi magyar és nem magyar szerzőtől eredő brosúra híven kifejezték a magyar és német nemzeti mozgalmak hangadóinak, valamint a mozgalmak vezető osztályainak az álláspontját ebben a kérdésben. Sajátos módon a magyar nemzeti mozgalmak vezetői, a magyar nacionalizmus képviselői ugyanazokat a tendenciákat kifogásolták a szláv mozgalmakban, amelyek fellelhetők voltak a magyar mozgalomban. Meg akarták tagadni más népektől azt, amit maguknál természetesnek találtak. A nemzeti nyelv és kultúra ápolása a szlávoknál — nem is beszélve politikai törekvésekről — a magyar és német nacionalisták szemében egyenlő volt a pánszlávizmussal. 1 Lenin: A nemzetek önrendelkezési jogáról, i. m. 4. 1. • Magyar vonatkozásban csak a legjellegzetesebb munkákat említve: a Hóman-Szekfii megfelelő kötete, a Szekfü által szerkesztett Magyarok és szlávok, Rátz Kálmán, A pánszlávizmus története, Gogolák Lajos, Pánszlávizmus.
