Századok – 1948
Vigh Károly: A prágai szláv kongresszus centenáriuma 235
a prágai szláv kongresszus centenáriumára 239 Ha eperjesi szlovák diákok szlovákul akartak tanulni, ha a zágrábi horvát értelmiség nemzeti érzelmeinek adott kifejezést, ha a lengyelek Poznanban nemzeti létükért küzdöttek, vagy ha a cseh hazafiak Prágát vissza akarták csehesíteni, akkor ez a német és magyar nacionalisták szemében veszedelmes pánszláv cselekedetnek számú tott. Magyar viszonylatban az a körülmény motiválta a magyar uralkodó körök szláv félelmét, hogy rádöbbentek arra a tényre, hogy a szlávok a monarchián belül abszolút többségben vannak a többi nemzetekhez képest. A szlávellenes indulatnak olyan szélsőséges következményeivel találkozunk, mint Zay Károly erőszakos protestáns úniós kísérlete az evangélikus és református egyházak között, hogy így a szlovákság evangélikus részét erőszakosan beolvassza a magyar református többségbe. Nem véletlen, hogy éppen Zay Károly látott minden szláv jelenségben pánszláv veszélyt. A politikailag legreakciósabb elemek, a legszélsőségesebb nacionalisták voltak a leghangosabb hirdetői a pánszláv veszélynek. A Pesti Hírlapban is felfedezhetjük azokat a cikkeket, amelyek szláv iszonyt terjesztenek, „kozák veszély"-re utaltak és amelyek a szláv népek nemzeti mozgalmaiban az „Allgemeine Zeitung" és a német nacionalisták hatására olyan pánszláv jellegű mozgalmat sejtenek, amely mögött a végtelen orosz cári birodalom áll. Általában ekkor vette kezdetét az a német területről jövő politikai agitáció, amely a pángermán törekvéseknek megfelelően, állandóan pánszláv veszélyről beszélt és közben alattomban, vagy nyíltan a német hódítás számára készítette elő a talajt. A magyar uralkodóosztálynak az utolsó év folyamán a pánszláv veszély elleni hadakozás jó ürügy volt a nemzetiségi elnyomás leplezésére. Még Kossuth 40-es évek elején írt hírlapi cikkeiben is meg figyelhető a szláv kérdés német felfogásának a hatása. „Erdély és Ünió, egység a magyarnak" című 1841-ben írt cikkében a német és a szláv egység kérdésével is foglalkozik és megállapítja, hogy a szlávokat és a németeket hatalmi érdekeik szembeállítják egymással. Angliát gazdasági érdekei arra késztetik, hogy a németek mellé álljon. Magyarországnak is a németek mellett kell kivennie részét a harcból. A „nyugat bástyája" szerepének a felújítása olvasható ki a sorokból, amikor Kossuth arról ír, hogy Magyarország és Erdély egyesülése erősítené hazánkat az eljövendő szerep betöltésében. Egy további cikkében, melynek címe „Vámszövetségi kacsintgatások",7 miközben a német vámszövetséghez való csatlakozás ellen hadakozik, nem mulasztja el hangoztatni németbarátságunkat a szlávokkal szembeni harc esetére. Wesselényi levelére hivatkozik, melyben a nem szláv nemzetek erejének összesítését ajánlja a szlávok ellen s a magyarságot a „német törzsökhöz" való csatlakozásra buzdítja. A „Vámszövetségi kilátásokéban8 Kossuth i 1 P. H. 1842., 178. sz. 8 P. H. 1842., 179. sz.
