Századok – 1948
Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon I. 19
22 Г. ZSIGMOND PÁJj gal".'8 Az ilyképen „elbocsátott", elűzött protestáns lelkészek, prédikátorok azonban csak kisebb részét alkották annak a tömegnek, amely az ellenreformáció térhódítása révén nincstelenné, létalapjától megfosztottá vált. Ennél a „kísérő jelenségnél" fontosabb maguknak a jobbágyoknak a kisajátítása. A katolikus szemléletben ugyanis a kegyúri jog hovatovább a földesúri joggal azonosult és így „a katolikus érvelésben nagy szerephez jutott az az állítás, hogy a parasztoknak azért sem engedhető át a templom, mert nincs birtokszerzési képességük".1 9 Nem véletlen, hogy ebben az időben mind gyakrabban kezdenek hivatkozni az ellenreformáció hívei Werbőczi Hármaskönyvének arra a híres kitételére,2 0 amely szerint „a parasztnak munkája bérén és jutalmán kívül urának egész földjén.. . semmi joga sincsen, hanem az egész föld tulajdona a földesurat illeti". 1604-ben még a reformátusok hangoztatják, később azonban a katolikusok alkalmazzák ezt az érvet egyre többször. Pázmány Péter 1618-ban hivatkozik rá a katolikusok óvásában, „majd ezután egyformán találkozunk Werbőczi szavaival 1619-ben a katolikus rendeknek a nádor intelmére adott válaszában, a katolikus részről előterjesztett kibontakozási tervben, Pázmány Péter röpiratában, 1620-ban a besztercebányai végzésekkel szemben szerkesztett sérelmi iratban, 1637-ben Eszterházy Miklós kijelentéseiben, Dobronoky György nagyszombati rektor országgyűlési Discursusában", stb., stb. „Valóságos szállóigévé lett a nagy vitában. Szinte szószerint, de legtöbbször a Werbőczi művére történt hivatkozás nélkül ismétlődik." A nagyobb nyomaték kedvéért pedig hangsúlyozzák, hogy a jobbágynak „egy arasznyi, egy talpalatnyi, egy tenyérnyi földje, sőt egy fácskája sincs".2 1 Mindebből persze nemcsak az következik, hogy a katolikus földesurak a templomot jobbágyaiktól elvehetik, hanem az is, hogy a jobbágyokat tetszésük szerint elbocsáthatják. Rendkívül jellemző ebben a vonatkozásban Pázmány Péter hírhedt nyilatkozata. Pázmány tagadta azt a neki tulajdonított kijelentést, „hogy inkább vadak, mint eretnekek lakják az országot". Állítása szerint csupán azt mondotta, „inkább akarja, hogy az ő jobbágyi pusztán hadgyák az falut, hogy sem mint az ő templomon való igazsága ellen az parasztok a templomokat magoknak foglallyák".2 2 Ilyen körülmények között nem csodálhatjuk, hogy a XVII. századra vonatkozóan lépten-nyomon találkozunk a jobbágyok elűzéséről szóló adatokkal. Olyan földesúri utasítást olvashatunk pl., amely szerint: „ha ki (a papot) szidja ... vagy az igaz catholica hit ellen becstelenül szól, ,B Szabó István: i. m. 220. 19 Szabó István: i. m. 240. * III. 30. " Szabó István: i. m. 240—241. V. ö. MGtSz 1899. 235. M Pázmány Péter: Falsae originis motuum Hungaricorum succincta refutatio. Opera omnia. Bp., 1«04. VI. 469—5Ш. Id. Szabó: i. m. 241—242.
