Századok – 1948

Volgin V.: A „Kommunista Kiáltvány” százéves évfordulójára 191

204 v. voiigin érdekeit képviselik. Céljuk a proletariátus osztállyá alakítása, a burzsoázia megdöntése és a politikai hatalom kiharcolása a proletariátus által. A kommunisták harcolnak a munkásosztály legközelebbi céljaiért és érdekeiért, de ugyanakkor a mai mozgalomban a mozgalom jövőjét is védelmezik. Mindenütt a forradalmi mozgalmat támogatják a fennálló társadalmi és politikai rendszer ellenében. Minek érdekében használja fel a proletariátus kiharcolt politikai uralmát? A kommunista forradalom végérvényesen meg fogja szüntetni a régi tulajdonviszonyokat. A proletariátusnak lépésrőllépésre kell majd kiragadnia a tőkét a polgárság kezéből, s valamennyi termelési eszközt az állam, azaz az uralkodó osztállyá szerveződött proletariátus kezében kell összpontosítania. Tehát a forradalomnak a legyőzött burzsoázia kisajátításához s az új kommunista társadalom felépítéséhez kell vezetnie. A továbbiakban, az osztálykülönbségek eltűnése után felesleges lesz a politikai hatalom, egy osztálv szervezett erőszaka egy másik felett. A proletariátus azáltal, hogv megszünteti a régi termelési viszonyokat, megsemmisíti az osztályok fennállásának feltételeit', ezáltal saját magának, mint osztálynak, uralmát is. „A nemzeten belül fennálló osztályok ellentétének megszűnésével együtt megszűnik a nemzetek egymás közti ellenségeskedése is." Amint megszűnt annak lehetősége, hogy egyik ember kizsákmányolja a másikat, föltétlenül megszűnik az is, hogy egyik nemzet a másikat kizsákmányolja. Így körvonalazza a „Kiáltvány" az osztálynélküli társadalom ragyogó jövőjét. * „A Kommunistia Kiáltvány" kitűnő mintája annak, hogy hogyan lehet alkalmazni a materialista dialektikát a társadalmi jelenségek vizsgálatánál. A „Kiáltvány" nem „örök igazságok"-ból, erkölcsi alapelvekből, vagy a természet jogból indul ki. A polgári társadalom „létének", gazdasági életének tudományos elemzéséből indul ki s e társadalmat fejlődésében nézi. A proletariátus osztályharcáról, a proletár forradalom elkexülhetetlenségéről, s e forradalom föltétlen kommunista jellegéről szóló tanát a materialista analízis szilárd alapjain építi fel. Ezzel olyan problémát old meg, amit az utópista szocializmus nem tudott megoldani: a szocializmus és a munkásmozgalom egyesítésének problémáját. Egyszersmindenkorra megállapítja azt az igazságot, hogy a kommunizmus az egész korábbi történeti fejlődés történetileg föltétlenül szükséges eredménye. „E munkában — írja Lenin „A Kommunista Kiáltvány"ról — geniális világossággal és élességgel bontakozik ki az új világnézet, a társadalmi élet területét is meghódító, következetes materializmus, a dialektika, mint a fejlődésről szóló legsokoldalúbb és legmélyebb tan, az osztályharc elmélete és az új, kommunista tár-