Századok – 1948

Volgin V.: A „Kommunista Kiáltvány” százéves évfordulójára 191

202 v. voiigin A „Kiáltvány" azonban politikai jellegű okmány. Ezért nem szabad benne a társadalmi viszonyok és az osztályharc részletes analízisét keresnünk a társadalmi fejlődés valamennyi korábbi fokán A továbbiakban Marx és Engels a kapitalista társadalomra össz­pontosítja figyelmét. Bemutatják, hogyan fejlődtek a termelő és csere­eszközök a feudális társadalomban, hogy következett a céhrend­szerre a manufaktura s hogy váltotta fel később a manufaktúrát a mai nagyipar. Elmondják, mint nőtt és fejlődött az ipar és keres­kedelem növekedésével párhuzamosan a burzsoázia, s hogyan szorí­totta ki a középkorból fennmaradt régi társadalmi osztályokat. Vá­zolják a burzsoázia politikai sikereit, amelyek gazdasági megerő­södésével párhuzamban mind jelentékenyebbek lesznek, mígnem kiharcolja magának a kizárólagos politikai uralmat, s az államha­talmat átváltoztatja „az egész burzsoá osztály közös ügyeit intéző bizottság"-gá. A polgárságnak a régi osztályok ellen vívott harca ilymódon „a társadalom épületének teljes átalakításával" végződik. A polgárság győzelmének legfőbb oka az, hogy a feudális társada­lomban kialakult termelő és csereeszközök fejlődésének egy bizo­nyos fokán a feudális tulajdonviszonyok többé „nem feleltek meg a már kifejlett termelőerőknek. Gátolták a termelést, a helyett, hogy előmozdították volna. Csupa bilinccsé váltak. Szét kellett zúzni, szét is zúzták őket." „A Kommunista Kiáltvány" szabatosan, éles vonalakkal vázolja a burzsoá rendszer negatív káros hatását a társadalom szellemi és erkölcsi fejlődésére: a „készpénz" uralkodik, minden meg­vásárolható, a burzsoázia nyíltan és szemérmetlenül űzi a kizsák­mányolást. Másrészt bemutatja, milyen óriásit fejlődtek a termelő­erők a burzsoá rendszerben, bemutatja a termelésben szakadatlanul folyó átalakulást, a civilizáció, s vele együtt a polgárság hatalmá­nak kiterjedését az egész világra. „A burzsoázia alig százéves osz­tályuralma alatt tömegesebb és kolosszálisabb termelőerőket hozott létre, mint minden letűnt nemzedék együttvéve. Természeti erők leigázása, gépek, a vegyészet alkalmazása az iparban és földmüve­lésben, gőzhajózás, vasutak, villamos távírók, egész világrészek müvelés alá vétele, folyók hajózhatóvá tétele, a földből előterem­tett népesség: — melyik korábbi század sejthette, hogy a társa­dalmi munka méhében ilyen termelőerők szunnyadnak?"8 Azonban éppen a termelőerők ilyen arányú megnövekedése hordja magában a polgári rendszer bukását. „A polgári termelési és csereviszonyok, a polgári tulajdonviszonyok, a modern pol­gári társadalom, mely oly hatalmas termelési és csereeszkö­zöket varázsolt elő, hasonlít a boszorkánymesterhez, aki nem ura többé a földalatti erőknek, melyeket felidézett" — mondja a „Kiáltvány". A mai termelőerők lázadoznak a polgári tulajdonviszo-8 Marx K. és Engels F. a „Kommunista párt kiáltványa" (oroszul). 53. o. Moszkva, 1948.

Next

/
Oldalképek
Tartalom