Századok – 1948

Volgin V.: A „Kommunista Kiáltvány” százéves évfordulójára 191

a „kommunista kiáltvány" százéves évfordulójára 201 getések teljesen megfelelnek a reális történelmi valósságnak. Meg kellett alkotni a dialektikus materializmus módszerét. Marx lángeszére volt szükség. Valóban kolosszális és hatalmas történelmi jelentőségű volt a Marxra és Engelsre váró előzetes munka és ezt ők elvégezték, mielőtt eredményeiket tömören és csodálatos világossággal „A Kommunista Párti Kiáltványáéban formába öntötték. Marxnak a Rheinische Zeitung-ban megjelent cikkeitől a „Kiáltvány"-ig — a forradalmi demokratizmustól a kommunizmusig és dialektikus materializmusig — vezető utat olyan mérföld-kövek jelzik, mint „Hegel jogfilozófiájának kritikájához", „A szent család", „A munkásság helyzete Angliában", „A német ideológia", „A filozófia nyomora", című kitűnő munkái. „A Kommunista Párt Kiáltványa" mintegy összegezi az egész előző munkásságát, s eredményeit a „Kommunisták Szövetségé"-n keresztül a munkásosztály rendelkezésére bocsátja, mint megbízható fegyvert az elkövetkezendő hosszú és nehéz harcban. „A Kommunista Kiáltvány" az új eszmék valóságos kincsesháza. Újszerűen veti fel és oldja meg a munkásmozgalom és a szocializmus legfontosabb problémáit, újszerűen veti fel és oldja meg az emberi társadalom tudományának alapvető problémáit is. Az egészet minden sokoldalúsága mellett is egységes, központi gondolat világítja meg, ami Engels szavai szerint (a Kiáltvány 1883-as német kiadásának előszava) vörös fonálként húzódik végig az egész Kiáltványon. E gondolat abban áll, hogy „a gazdasági termelés és minden történelmi korszak ebből szükségképpen fakadó társadalmi tagozódása az alapja e korszak politikai és szellemi történetének: hogy ennek következtében (az ősi közös földtulajdon felbomlása óta) az egész történelem osztályharcok története volt, osztályharcoké kizsákmányoltak és kizsákmányolók, elnyomott és elnyomó osztályok között a társadalmi fejlődés különféle fokain; hogy ez a harc azonban most olyan fokot ért el, amelyen a kizsákmányolt és elnyomott osztály (a proletaritátus) nem szabadíthatja már fel magát az őt kizsákmányoló és elnyomó osztálytól (a burzsoáziától) a nélkül, hogy egyúttal egyszer és mindenkorra meg ne szabadítsa az egész társadalmai a kizsákmányolástól, az elnyomástól és osztályharctól".0 A „Kiáltvány" első fejezetének kezdő sorai, mint ismeretes, minden eddigi társadalom történetét mint az osztályharcok történetét jellemzik. „Szabad és rabszolga, patrícius és plebejus, nemes és jobbágy, céhmester és mesterlegény, röviden: elnyomó és elnyomott, folytonos ellentétben álltak egymással, szakadatlan, majd lappangó, majd nyilt harcot folytattak, olyan harcot, amely mindenkor az egész társadalom forradalmi átalakulásával, vagy a harcban álló osztályok együttes pusztulásával végződött."7 e Marx Károly Válogatott munkái (oroszul) I. köt. 134. o. 7 U. o. Ii. 139. o.