Századok – 1948
Volgin V.: A „Kommunista Kiáltvány” százéves évfordulójára 191
a „kommunista kiáltvány" százéves évfordulójára 199 át kapcsolatban állt az angol proletariátus szövetkezeti és szakszervezeti mozgalmával. Igen világosan látta a modern proletariátus kialakulása és az ipari forradalom közt fennálló kapcsolatot, személyesen figyelte és nagyraértékelte a munkásosztály öntudatának és kultúrájának fejlődéséti E mellett azonban, szinte a legkövetkezetesebb racionalista a XIX. század utópistái közül. Látja, hogy a nép hangulata mind forradalmibbá válik, sejti, hogy kirobbanásra kerülhet sor, de ő is, mint Fourier, feladatának e kirobbanás megelőzését tartja és az osztályharc ellen foglal állást még akkor is, mikor legközelebb áll a munkásmozgalomhoz. Véleménye szerint az embereket „rosszul értelmezett" érdekeik választják el egymástól. A valódi érdeke mindenkinek egyforma, gazdagnak és szegénynek, kormányzóknak és kormányzottaknak. Az észszerű bizonyítékok mindenkit meggyőzhetnek. Ezért Owen hol az angol parlamentet, hol Viktória királynőt, hol — akárcsak Sain-Simon — a Szent Szövetségben résztvevő uralkodókat akarta meggyőzni terveinek észszerüségéről. Az észszerű átalakulás szempontjából a politikai harcot teljesen haszontalannak tartotta. * Az utópista rendszerek közül egyik sem felelt meg a proletariátus növekvő osztályöntudatának, osztályharcához egyik sem nyúthatott elméleti alapot. E mellett pedig a proletariátus osztálymozgalma mennyiségi és minőségi tekintetben évtizedről-évtizedre új lépcsőfokra emelkedett. Angliában, amely a többi országoknál korábban esett át az ipari forradalmon, már régen befejeződtek a géprombolással kísért, ösztönös munkásforrongások. Létrejött a numkásszövetkezeti mozgalom, megalakultak a szakszervezetek. Már egy általános angol munkásszövetség életrehívására is megtörtént az első próbálkozás, s magasra csaptak a chartizmusjiullámai, ami a proletariátus első, tömeges politikai megmozdulása volt. Franciaországban a lyoni munkásság lázadásai világosan mutatták a proletariátus forradalmi hangulatát és harci erejét. A 30-as években a francia munkások igen tevékenyen résztvettek a republikánus titkos társaságokban, amelyek olyan arányban, amint bennük a munkásság befolyása erősödött, mind határozottabban szociális követelésekkel kezdtek fellépni, s a 40-es években már kezdték megalkotni saját forradalmi sejtjeiket. Végül pedig az akkor elmaradottnak számító Németországban a sziléziai szövőmunkások nagy megmozdulása játszódott le. A proletariátus harckészségének ezen fokozódó megnyilvánulásai komoly nyugtalanságot keltettek az uralkodóosztályok körében. E jelenségek azt mutatták, hogy a történeti színpadra új erő még távolról sem tudja, mik is végzetes céljai s milyen eszközökhöz lép. E jelenségek azonban arról is bizonyságot tettek, hogy ez az erő még távolról sem tudja, mik is végleges céljai s milyen eszközökhöz kell folyamodnia, hogy ezeket elérje. Az angol munkásság körében jelentős, bár rövid életű sikere volt az olyan kispolgári elméleteknek,
