Századok – 1948

Volgin V.: A „Kommunista Kiáltvány” százéves évfordulójára 191

a „kommunista kiáltvány" százéves évfordulójára 197 nés, s a tudatlan törvényhozók „hibája" következtében vált ilyenné. A társadalom a felvilágosodás sikerei következtében halad a kommunizmus felé. A XIX. század eleji nagy utópisták lényegesen mélyebben értik meg a szociális folyamatokat és sokkal tágabb látókörüek. Sok tekintetben ugyan még mindig a XVIII. század liai, de elméleti meggondolásaikba már beleveszik a XVIII. századvégi kolosszális eltolódásokat — a kezdődő ipari átalakulást és a polgári forradalmat. Látják, hogy az a polgári társadalom, amit ezek az eltolódások létrehoztak, tele van belső ellentmondásokkal. Látják, hogy a régi társadalmi osztályok bomlásnak indultak, és a proletariátus képében új osztály alakul ki. Társadalom — és társadalomfejlődési elméletük lényegesen bonyolultabb, mint XVI—XVIII. századi elődjeiké volt. Saint-Simon számára a történelem folyamata törvényszerű folyamat. Véleménye szerint a történelem törvényeinek megértése betekintést ad a jövőbe. Történetfilozófiájában megvannak a dialektika elemei. A történelemben a rendszerek következetes váltakozását látja. Az emberiség mindegyiken belül fejlődik, míg csak az illető rendszer a fejlődés egy formájából a fejlődés akadályává nem válik. Akkor felbomlik és új formának ad helyet, amely megfelel az emberiség akkori fejlődési fokának, s biztosítja további fejlődését. Minden rendszerre jellemző az osztályok — kizsákmányolók és kizsákmányoltak — meghatározott viszonya. Saint-Simon az európai társadalmak történetét a XV. századtól a XIX-ik századik az új, feltörekvő osztályoknak, —- gyárosok és tudósok, — a régi társadalom uralkodóosztályai, — a feudális és papi uralkodó réteg — ellen vezetett harcaként ábrázolja. Tanítványai úgy jellemzik a társadalom fejlődését, mint az egymást felváltó kizsákmányolási formák váltakozását. Saint-Simon és tanítványainak koncepciója azonban általános> ságban még mindig ideálista, noha egyes momentumaiban materialista és dialektikus. A történelmi fejlődés motorja náluk az értelem-, , vagy a morális érzések fejlődése. Minden társadalmi rendszer alapja a vallásos- filozófiai világnézet. Saint-Simonnak kora társadalmáról adott osztályanalízise szemmelláthatólag tökéletlen és belső ellentmondásokkal teli. Az iparral foglalkozókat egyetlen osztályba sorolja, amelybe vállalkozók és munkások egyaránt beletartoznak. Bár utolsó munkájában az „Új kereszténységében a társadalmi I átalakulás céljául a proletariátus, mint legszegényebb osztály jólétének emelését tűzi ki, a vállalkozók és munkások közti ellentét forrásának itt is a meg nem értést tartja. Az ipar megszervezőinek érdekei egybeesnek a tömegekével, a vállalkozó a dolgok természeténél fogva a munkásság vezetője. Saint-Simon fél attól, hogy tana a munkásokat a gazdagok és a kormány ellen erőszakos cselekedetekre ragadja. Felszólítja a nagyiparosokat és a Szent Szövetség kormányait, hogy léptessenek életbe olyan intézkedéseket, amelyek a szegénység szociális jólétét növelik. Az a mód, ahogy Saint-Simon