Századok – 1948
Ember Győző: A Honvédelmi Bizottmány 150
174 vörös károly nemzetőrség tekintetében, mely időközben is minden buzgósággal alakítandó, a rendelet az illető minisztérium részéről legközelebb el fog bocsáttatni. Óhajtván, hogy a bányaközségek az alkotmányosságban és a törvények kedvezéseiben mi előbb részesíttessenek, elvárom Önnek munkásságától, hogy a kívánt javaslatot mi előbb bémutatni igyekezzék. Budapesten 1848 Június 1 Tikén."2 0 A bányakerület közigazgatásának átszervezésére vonatkozó javaslatok közös vonása, hogy sem a megye, sem a bányaigazgatóság nem akarja a bányahelységek valódi önkormányzatát, hanem csupán saját befolyását akarja megerősíteni. Igen jellemző erre az a körülmény, hogy a minisztériumhoz küldött feliratokban a megye és a bányaigazgatóság egymást leplezi le: mindegyik kiemeli azokat a tényezőket, melyek a másik javaslatában a lakosság még teljesebb elnyomását célozzák. Ilyen előzmények után jött el az országgyűlési képviselőválasztások ideje. Krassó vármegye nemessége Fényes Elek állítása szerint kisszámú. de igen vagyonos volt.2 1 Az előzményekből joggal lehetett» arra következtetni, hogy a bányakerület értelmisége és kispolgárai a községi autonómia miatt soha sem fognak közös alapra jutni a nemesi megyével. Viszont félő volt, hogy a képviselőválasztás esetén ezek a rétegek saját jelöltet fognak állítani és azt nagy számbeli többségük segítségével a bányakerületben meg is fogják választani. A bányakerület értelmiségi és kispolgári rétegének követelései után nyilvánvalónak látszott, hogy a lakosság — ha az új országgyűlésen képviseletet nyer — minden erejével harcolni fog a községi autonómiáért: az elsőbírósági szervezet jogáért. Az utolsó rendi országgyűlés azonban lehetővé tette, hogy a megyei nemesség a választásokat saját érdekeinek megfelelően folytassa le. A választások megszervezését a területileg illetékes megyékre — tehát továbbra is nemesi vezetés alatt álló szervekre bízták. Krassó vármegyében a választási beosztás szempontjából így megszűnt a területileg szétszórt bányahelységeket egyesítő bányakerület s a megye a helységeket négy különböző választókerületbe — túlnyomó többségben román lakosságú parasztközségek közé — szórta szét.22 20 Fogalmazta Szemere kézjegyével O. Lt. BüM. 1818., országi. 3. kútf. 5. sz. Közli Deák: i. m. 39—41. I. 21 Fényes Elek: Magyarország leírása. Pest, 1847. II. 330. 1. „A kevés nemesség igen vagyonos." 22 O. Lt. BüM. 1848. 11170. sz. Legjellemzőbb az oláhaninai kerület esete. A 36.136 lakost számláló kerület központjává nem Oravicát, a bányakerület 3716 lakost számláló központját tették, — ahol, mint láttuk, erős értelmiségi réteg volt — hanem a csupán feleannyi lakosú Oláhaninát. Oravica, Resica, Szászka, Dognácska, Bogsán, az öt legnagyobb bányahely négy kerületbe osztódott el.
