Századok – 1948
Andics Erzsébet: Elnöki megnyitó 1
10 ANDICS ERZSÉBET A Századoknak ez a száma, minti már mondottuk, 1948 tavaszán jelent meg, tehát a magyar demokrácia negyedik esztendejében, amikor mégis látszott már „egy és más" a pozitív alkotásokból — a földosztáson kívül a jó forint, az újjáépítés hatalmas eredményei, a hároméves gazdasági terv —, amit mindenkinek, még a történettudósoknak is tudomásul kellett venniök. Nem így a Századok és a Történelmi Társulat elnöke. Ez utóbbi ugyanakkor ünnepi beszédében Klebelsberg Kunóról úgy emlékezik meg, mint akinek a működésével „a magyar történetírás történetében örökké emlékezetes" dicsőséges korszak indult meg.1 1 Azt hiszem, nem tévedünk, ha úgy véljük, hogy Magyarországon ebben az időben a Századokon kívül aligha volt még egy nyomtatott orgánum, amely Klebelsberg Kunó dicsőítésével foglalkozott volna. A Századoknak 1948-ban megjelent száma semmiben sem különbözik a Horthy-korszak idején megjelent számoktól: ugyanaz a felfogás, ugyanaz az elhanyagolása a modern történetnek, stb. jellemzi. Soviniszta szellemű „településtörténeti" cikkeket közöl a Csallóközről és Gömör megyéről, „Liptó megye kialakulásáról" értekezik — amint látjuk, csupa „közelfekvő", „égető" probléma foglalkoztatja. Olvasunk a Századok eme számában „az újjáéledő osztrák történelemtudományról" és a török történetírásról is, viszont egy szót sem találunk benne a szomszédos népi demokratikus országok, még kevésbbé a Szovjelúnió történettudományáról. Szekfű Gyula „Forradalom után" című könyvében a magyar tragédia egyik okát abban látja, hogy „Mikor végre észrevettük, hogy Szovjet-Oroszország is a világon van, már késő volt."1 2 Nos, a Századok írói és szerkesztői még 1948-ban sem vették észre a Szovjetúniót: a Századokban egyetlen cikk, vagy közlemény sem jelent meg, amely a legtávolabbi vonatkozásban állna a szovjet történetírással. A Szovjetúnió, annak hatalmas történettudománya, a Századok számára nemhogy 1938-ban, hanem még 1948-ban sem létezett. Ellenben olvashatunk benne igen terjedelmes cikket Déer József tollából a németi „nemzeti szocialisták" történetírásáról, amelyben az azóta disszidált szerző arról ír, hogy a nácik tulajdonképen „forradalmat" hajtottak végre Németországban és hogy ezek a német nemzeti szocialista forradalmárok hogyan igyekeztek betörni a céhbeli történelemtudományba. Megint: hadd értsen, aki érteni akar. A lap szerkesztői nyilvánvalóan arra számítottak, hogy azok, akik jelenleg éjt-napot összetéve dolgoznak a magyar nemzet életének demokratikus átépítésén, azok nem tudnak sem írni, sem olvasni. Ez mindenesetre optikai csalódás, hogy ne mondjuk, újabb történelmi tévedés. Az mindenesetre szerencséjük, hogy a magyar munkások és dolgozó parasztok tömegei ma még nem tartanak otti, hogy olvassák a történelmi folyóiratokat, mert nem tudjuk, 11 U. o. 12 Szekfű Gyiria: Forradalom után. Bp., 53. о.
