Századok – 1947

Tudományos vita - ILA BÁLINT: Megjegyzések a családnévminősítés módszertanához 229

MEGJEGYZÉSEK A CS ALÁD NÉ VMINŐSÍ TÉS MÓDSZERTANÁHOZ 23$ donságuk : nemzetiségük után nevezte Uhrinnak, vagy a magyar öszszeíró Magyarnak, d^ a név mellé minden esetben oda teszik a „valachus" megkülönböztetést, amint ez a vlach helyeken általában megfigyelhető: annyira különálló társadalmi réteg volt a vlachoké.) Ennyi ellentmondás és érv láttára — úgy éreztük — a bizonytalan osztályozást el kell ejtenünk és a nehézségek áthidalására valaminő módszertani megoldást kell találnunk. Ez önmagától kínálkozott; meg kell vizsgálni a hasonló névadásoknak és neveknek történeti fejlődését, mégpedig nemcsak a

családnévét, hanem a teljes névét. Ha t. í. valóban egyezik az ilyen nevet viselők nemzetisége falujok uralkodó népiségével, akkor viselőjüknek kellett kapni az abban beszélt nyelven is nevet, sőt a folyamatos forrásokban előforduló neveik nagyobb részének a

faluközösség nyelvéből kellett származnia. Tételünk bizonyítása és figyelemmel kísérhetése miatt fentebb 10 faluból 13 név fejlődését és alakulását szemléltetjük olykor 20—30 éven keresztül s ezekből, de több ezer más hasonló névadás történetéből azt látjuk, hogy a névadásokban túlnyomó többségben vannak a szláv környezet által adott nevek: Genesen pl,, a különben szláv faluban a közölt 13 névből 10 a szláv névadás és csak három esetben szerepel a magyar Oláh, illetve Orosz név. Nem vonhattunk le tehát más következtetést, mint hogy a felsorolt Ivan, Grega, Vasco, Koszt, Ignat, Gyurko s Martin szláv keresztnevekkel, illetve a Rusznak, Poliak s Vlach (Valach) magyarban és szlávban egyformán használt népnevekkel (Vlach foglalkozásnév) nevezett . családok csak szláv népiségüek lehetnek. E következtetésben megerősített az a tény, hogy ugyanazon évről különböző íróktól fennmaradt névsorokban legalább egy esetben a szláv névadás is rendszerint ott szerepel, így Gertcsen 1599-ben: Joannes Olah és Valah Iwan, Gacsalkon meg 1590-ben: Joannes Rwzniak, Rusnak János és Joannes Olah neveken szerepel ugyanaz a család. Mint mondottuk, a vlach-réteg az egész XVI. században, de részben még a XVII- első felében is állandó hullámzásban van, a korábbi családokhoz újabbak települnek, néhány külön falujok ekkor alakul ki, neveik közül is csak a keresztnév állandó és ehhez az állandó névhez teszik hozzá az összeírok és urbáriumok a nemzetiségüket vagy foglalkozásukat jelölő neveket túlnyomó részben szláv nyelven, de olykor, mint láttuk magyarul. A vlach terminológiában különben mind e nevek általánosan ismertek, honosak és használatosak voltak (magyar urbárium nevezi a murányi vlachokat „olahok"-nak, tizedjegyzékekben olvassuk, hog-y ezt vagy azt a falut ,,oroeok" lakják), mindegyiken egyformán szláv (főleg rutén nemzetiségű) pásztort értettek. A családnévadások történeti fejlődéséből levont eredményeim ellenőrzésére felhasználtam egész sor olyan urbáriumot (a XVI. század közepétől az 1620-as évekig), melyek a vlachok helyzetét, szolgáltatásait s a legtöbb esetben nemzetiségüket is jellemzik; ezekből egyöntetűen derült ki a vlachok eredeti, szinte tiszta rutén népisége, mely lassan átitatódott lengyel és tót elemekkel, került közéjük az idők folyamán kevés magyar és német is (de ezeket az Uhrin, Magyar, Nemetz stb. nevekkel nevezték). E történeti eredményekből jött létre az az egyéni kezdeményezésem kétségkívül a szigorú nyelvészeti szempontok áttörésével, — hogy szláv falvakban a szlávban és magyarban egyformán használatos Rusznyák, Polyák és Valach (Vlach), továbbá a velük egyértelmüleg használt magyar Orosz és Oláh neveket a szláv nevek és nem a bizony-