Századok – 1947

Tanulmányok - TÓTH ZOLTÁN: Szent István legrégibb életirata nyomán 23

SZENT ISTVÁN' LEGRÉGIBB ÉL ETIRAT A NYOMÁN 87 Ezzel történt meg az első. egyúttal döntő lépés Géza történeti jelentőségének lerombolása felé. Ez az első jelentkezése annak a színtelenítő irányzatnak, melyet éppen inert a király szenttéavatása úgy kívánta, minden későbbi író vagy továbbfejtett, vagy legalábbis tudomásulvenni kényszerült. Hartvik óta a folyamat egészen világos. Csak a szövegalakulás legfontosabb fázisait szükséges még röviden áttekintenünk. A Nagyobb Legenda két egymásnak ellentmondó Géza-értékelést próbált egyeztetni, illetve egységbe foglalni, de szerzőjének iparkodása csak a felületen sikerült, s a vékony vakolatréteg résein átpillantva nem nehéz megállapítani a Gézabagyoinány eredeti tartalmának Ranzanuséval azonos voltát. Lényegben mindkét változat azt állította, hogy Szent István művét Géza vérontástól vissza nem riadó elhatározása és magatartása készítette elő, illetve alapozta meg. Erről az eljárásról lehetett kedvező véleményt formálni, mint Ranzanus életirata tette s lehetett utólag szinte megbélyegezni, mint a Nagyobb Legenda, — megkísértettük kifejteni, miért viselkedik egyik így s másképen a másik — anvagtudásunkat illetőleg az ítélkezés közömbös jelentésű. Ebből a szempontból az a döntő, hogy a Legenda inkább csak elhallgat,' a nélkül, hogy cáfolna vagy újabb adatokat hozna. A hagyománykezelésnek emez első, sokatmarkoló, de inkább csak színtelenítő típusa végső fokon egy csapásra felveti tehát a hiteltérdemlőség kérdését is. melyet mindeddig tudatosan félretettünk. Miután a Legenda a véres kéz hagyományán, azaz a ranzanusi tudomás elvi helvbenhagyásán kívül Gézára nézve alig mond valami pozitívum)»!, a tényállást úgy jellemezhetnénk, hogy Géza koráról tulajdonképen egyetlen hazai eredetű írott kútfővel rendelkezünk s ez a Uanzanus-niegmentette Szent István-életirat. Ha elfogadjuk, van valamelyes és pedig igen jellegzetes tárgyi tudógyanakvó, s forrásjegyzékében ritkított betűkel használó kiadója részéről, hogy erre a bizonyos másik forrásra azonnal reá nem mutatott. A Nagyobb Legenda látomáiiyszózata kontaminált s belső ellentmondásokkal mindenképen teljes. (V. ő. Varjú észrevételeit Legendáé, 81). 1.) Ám szerzője ennek ellenére is logikusabb fő volt Hartviknál. Az első ranzanusi víziót Géza-ellenes tendenciával átírva és újjáalakítva, a protomartirt szerepeltető másodikat magától értődőén el kellett ejtenie. \ véreskezű apa félreállítása, „a bájos külsejű ifjú" szigorú tilalma után mi mondanivalója lehetett volna a protoniartirnak Géza felesége számára? Az idegen Hartvik egyrészt kevesebbet is törődött ezzel a részlettel, másrészt, úgy sejteni, aktaszerűon fontosnak találta a misztikus névadás feljegyzését. Lényegében átvette tehát a második ranzanusi szózatot, változtatás nélkül. Egészen széteső kép keletkezett ígv, melv csakugyan nem válthat ki egyebet, mini Mátyás Flórián szórói-szóra idézett fenti ítéletét. Teljes ezzel szemben a ranzanusi előadás egysége és hűség«', annál is inkább, mert a második látomány iii/yanolyan mondai mélységekből fakadt, mint a: c.lsíí. Ipolyi már 1854-ben reámutatott az Emese álmával való rokonságra. (Magyar mythologia. 15. és 72—7vi. I.) Kél évvel később még határozottabban kiemelte ezt a, kapcsolatot Thierrv. (Une contre-partie de l'histoire d'Emesu. Histoire d'Attila, 1856. II. 419. Í.) Majd legújabban, úgv látszik tőlük függetlenül, Hornau is. ÍM. történeti. 1- .421. 1.) V. ö. Bari miek — ezek után — tarthatatlan megjegyzéseit. SS. rerum Hung. II. 368. 1.