Századok – 1947
Tanulmányok - TÓTH ZOLTÁN: Szent István legrégibb életirata nyomán 23
88 TÓ'l'H ZOLTÁN másunk, ha nem, pusztán következtetésekre vagyunk utalva, amint az mindeddig történt.15 2 Hogy mitévők legyünk, arra nézve pedig két szempont lehet az útmutatónk. A Nagyobb Legenda szűkebb értelemben vett Szent István-részletei idevágó tudásunkat kétségkívül lényegesen gyarapítják. A szöveg sok minden felől tájékoztat, mit másünnen nem ismernénk. S miután a szerző bízvást lámaszkodhatott még egykorú szóbeli hagyományra, — hiszen a valamivel későbbi Kisebb Legenda is „tunc tempore viventium", Szent István kortársainak közléseire hivatkozik — forráskezelő eljárása, mint az Intelmek fejezeteinek pontos idézéséből kitűnik, lelkiismeretes s előadását az egykorú, hiteles, külföldi kútfők támogatják, vagy legalábbis le nem rontják, adatait a kutatás, hiteltérdemlőknek minősítette. Ne feledjük azonban, hogy mindez s talán fokozott mértékben a ranzanusi Éleliratra nézve is áll. Szent István kortársai, kik az értesüléseket szolgáltatták, eme munkálat szerzőjével még inkább érintkezésben lehettek s Géza történeti szerepe felől is tisztább képpel bírhattak, mint a századvégi nemzedék. К lényeget íme a Nagyobb Legenda is elismétli s a szöveg Géza-rajzát, mint tudjuk, a modern kutatás szinte egészében kikövetkeztette és hitelesítette. Ez az egyik javalló szempont. A másik a Nagyobb Legendáénál gazdagabb Szent Istvánra vonatkozó adatsorozatnak abból az elbírálásából fakad, melyet egészen korai, s a XI. századra vonatkozó tudásunkat mindenkinél döntőbben befolyásoló ítélkező gyakorolt, t. i. a krónikás hagyomány első nagy összegező je. a Szent István-kori Gesta-író. Lévén a krónikák és Ranzanus Szent Istvánfejezete nemcsak rokon, de alapjában azonos tartalmú is, első pillantásra bízvást úgy okoskodhattunk, hogy a XV. századi humanista a krónikaváltozatok valamelyikét írta volt át. Ebből a feltevésből indultunk ki, de a részletmunka ezt a lehetőséget mindinkább megfosztotta valószínűségétől. Lépésről-lépésre nyilvánvalóbbá vált, hogy Ranzanus egyetlen vállozat ismeretében sem lehetett képes megszövegezni részletes és logikus előadását. Hogy tehát éppen ellenkezőleg az egyes krónikaváltozatok szerzői vál-152 Magától értetődik, hogy Ivlet'iratunkak elsősorban szelleme és beállítása a tekintetbeveendő. Ez az, mi nyilvánvalóan régibb és igazabb a Nagyobb Legenda megindította folyamat eredményénél. Tárgyi tudomása ezzel szemben — írója nem kortárs — itt-ott téves leihet. Az az egészen döntő szerep pl., melyet Szt. Adalbertnek tulajdonít, bizonyára. kétellyel illethető. De úgy találom, hogy a szkeptikusok véleményei és eredményei sem megnyugtatók. Karácsonyi János, anélkül, hogy Ranzanus fejezetét egész jelentőségében értékelte és lemérte volna, mindvégig kitartott Szt. Adalbert ott adott minősítése mellett. (Szt. Adalbert védelme. Katii. Szemle, 1904. 451—462. és 523—535. I.) S nein tudom, nem volt-e igaza. Hogy a magyar Sión Géza egykori székhelyén s katedrálisa Szt. Adalbert védnöksége alatt áll, mindenesetre alapvető jelentőségű tény. Sehiinemann szerint a magyar uralkodócsalád megkereszlelkedésének nagy eseményét Szl. Adalbert legendái bizonnyal feljegyezték volna. (Die Deutschen in Ungarn. 36. 1. U. így Erdélyi László. Pannonhalmi Rt. I. 40—41. 1.1 Kérdés! A canapariusi Vitá-nak még csak magyar vonatkozásai sincsenek. Ki következtetheti ebből, hogy Szt. Adalbert nem járt Magyarországon?
