Századok – 1947
Tanulmányok - TÓTH ZOLTÁN: Szent István legrégibb életirata nyomán 23
80 TÓTH ZOLTÁN" Vicinarum gentium confederatione. Géza politikájának ranzanusi alaptétele! A Nagyobb Legenda szolgáltatta, ám ebben a vonatkozásban szegényes, sőt semmitmondó állítmánnyal. A szomszédsággal való szövetkezés magában foglalja a külső békét. Megerősítésének végső fokon történő hangsúlyozása, mintegy célképzetté emelése, tehát nemcsak a mondatot mindaddig jellemző haladványszerüséget állítja meg, hanem elomlasztja az író mondanivalójának lényegét is. ' Mindenesetre idegen és nem éppen szerencsésen beillesztett részlete ez a hartviki gondolatmenetnek,13 9 viszont el kell ismernünk, hogy találóan összegezi Ranzanus Géza-beállítását. Megint két eshetőségünk adódik tehát: Ranzanus erre a llartviknál egészen ügyetlenül hangzó konfederációs észrevételre építette fel egész előadását, vagy a rövidrefogott és Szent Istvánra hárított megjegyzés semmi egyéb, mint a Ranzanus-féle legendaforrás Gézára vonatkozó legfőbb tudomásának hartviki kivonata. Nem kell bizonygatnunk. csak ismétlésekbe keverednénk, hogy az utóbbi eset önmagában is valószínűbb. Inkább az első lehetetlen voltának kimutatása kíván még néhány szót, s ebben a tekintetben Bonfini és Kézai idevágó részeinek kritikai elbírálása segít lényegbevágó eredményhez. 11a bizonyítani tudjuk, hogy e két írónk nemcsak a Hartvik-legendát, hanem a ranzanusi fejezet azzal ellenkező felfogását isi ismerte, egy csapásra világossá válik, hogy Ranzanus önálló, llartviktól eredetileg független hagyatékot kezelt. Meghallgatásukkal le is zárhatjuk megfigyeléseinket. A Nagyobb Legendával való szembesítés már inkább a terminus ante quem pontosabb megállapíthatását szolgálja. Bonfinival kezdjük, mert ő a részletesebb. / A figyelmes olvasónak mindenesetre fel kell, hogv tűnjék Bonfini előadásának egy furcsán sajátságos vonása. A humanista író két Gézát ismer és tárgyal s egyik a másikkal bajosan azonosítható. A második Dekás első fejezetének Gézája régi ismerősünk: a Hartvik-legenda vetülete. Az a bizonyos Szt. István árnyékában elvesző fejedelem, ki éppen hogy belefog az átalakító munkába s azt hamarosan abbahagyni kénytelen véres múltja szerezte alkalmatlansága következtében. Hogy a hivatalos historiografus Szt. István uralmi éveinek kapcsán - a második Dekás a király hatalombalépésével veszi kezdetét — éppen ezt a beállítást iparkodott szavakba foglalni, nemcsak érthető, í3 ° SS. rerum Hung. II. 108. I. Érdekes, hogy e,zt az anomáliát nemcsak Bonfini, de Láskai Ozsvát is észrevette s ki is küszöbölte a maga sajátos logikája ^szerint. Mindketten elejtik a szövetkezést s pusztán békéről beszélnek, mire Bonfini szerint azért volt szükség, hogy az esetleges mozgolódók külföldről segítséget ne várhassanak. „ . . . his nulla foris auxilia speçari possejnt" (!) 175. 1. Ozsvát pedig a segélykérő formulát a Nagyobb Legendából átvettél helyettesíti, hol az tudvalevőleg szintén megvan, de Szt. István egyházi célkitűzéseinek szolgálatába állítottan (...nunciis et litteris in omnes partes sulim difl'amavit desiderium. SS. rerum Hung. И. 382. 1.) ... desiderium suuni lileris et nunciis cura vit significare. De bealo Stephano. Sermo I. (76). Ranzanus szövege szerint Géza „clam dat l'itéras ad plerosque principes christianos per quas aperit laudabile suum sanctumque consilium. Ac propterea petit, ut in tanta rerum mole sua quisque idonea mittat auxilia". M. Florianus, IV. 184. 1. Ili hm il I I A ^á. IJLJ -L.. LjflL í L к
