Századok – 1947
Tanulmányok - TÓTH ZOLTÁN: Szent István legrégibb életirata nyomán 23
\ SZENT ISTVÁN LEGRÉGIBB ÉL ETIRAT л NYOMÁN 7 L folyamán mégis beleszövődött a hivatalos tcgéndatípus valaminő foszlánya, •leien esetben azonban ez nemcsak iménti levezetésünk módosítását jelentené, hanem a leszármazási sorrend gyanút keltő fogyatkozását is. Homályos foltot, melyet mindenképen meg kell világosítanunk. A kiindulást Ranzanus művének ismeretében úgy fogalmaztuk. bogy llartvik és Ranzanus szövegezései számára valaminő közös alapot kell keresnünk. S az alkati egyezések ellenére már akkor valószínűnek ítéltük, hogy amennyiben egymás kiírását kellene megállapítanunk, nem Hartvik az átadó fél. Van azonban a hivatalos legendának egy mondata, mely a hartviki szövegezés egyik önálló, — azaz nem a két rövidebb legendára támaszkodó —részéből való s első pillantásra mégis lehetségessé leszi az ellenkezőt. Önmagában nem tűnt, nem is tűnhetett fel senkinek, igazi jelentésében legalábbis nem.130 Ranzanus ismerői számára azonban igen fontos és meglepő észrevételt idéz. Hogy alanya nem Géza, hanem Szent István, az előbbiek után aligha csodálhatjuk. Egyszerű áthárításról van szó, minőt a „minis terroribusque subiugavit"-megállapítással kapcsolatban egy ízben már láttunk. A fejlődés hartviki fokozata éppen azt jelentette, hogy az apa minden értéknek tekinthető munkáját a fiú végezte volt el; olyat is, minőt a régiesebb legendafelfogás még természetszerűen visszautasított.137 Néhány áthidaló sorra célzunk,13 8 mely Géza eljárásának ranzanusi summáját tartalmazza. Szent Istv/m azon kezdett töprengeni, mondja a szöveg, — ezek a szavak a Kisebb Legendából valók, erre következik a hartviki betoldás — hogyan tudná övéit az egy Isten hitének megnyerni. S mivel úgy ítélt, hogy ez a szomszéd népekkel való szövetkezés nélkül semmiképen sem lehetséges, — itt szól közbe a Nagyobb Legenda szolgáltatta alapszöveg — megerősítette a külső tartományokkal kötött békességet, hogy annál bizonyosabban megvalósíthassa a kereszténység új ültetvényére vonatkozó terveit. iáé Varjú egyenesen Hartvik idegen-voltára következtetett belőle. Legendae scti regis Stephani, 100. 1. 137 Ugyanezt az áthárítást tapasztaljuk a Szepesszombati Krónikában (S.S. rerum Hung. 11. 279. 1.). Megtévesztő, hogy ez a szöveg segélyadóul pontosan megnevezi II. Henrik császárt. Az író nemcsak a kronológiával volt tisztában, hanem számos .helyt kiütköző német érzülete a császárokat olyankor is szerepelteti, mikor ezt igazán csak egykorúságuk okolja meg. Így lett nála az első kereszles hadjárat német vállalkozássá (!) s a szerencsétlen IV. Henrik császár annak főhősévé. U. o. 280. 1. 138 Szerzőségükkel lvaindl nem Hartvikot, hanem —- uniter der Voraussetzung, dass die Einschaltungen aus der Vita minor (v. ö Studie, I. Iii—14. 1.) auf den Pester Schreiber zurückzuführen seien — a pesti Hartvik-kódex íróját gyanúsítja. Studie, II. 21. 1. Lévén az egymásrakövetkezés szempontjából a Nagyobb Legenda alább kifejtendő tanúsága a döntő, levezetésünket Kaindl igaza esetén is — mire ill természetesen nem térhetünk ki — csak annyiban kellene, módosítanunk, hogy a ranzanusi hagyomány hatását e helyt nem magán Hartvikon, hanem a hivatalos legenda egyik egészen korai alakulásfázisán fedezhetnék fel. i i. > à Xí.
