Századok – 1947

Tanulmányok - TÓTH ZOLTÁN: Szent István legrégibb életirata nyomán 23

szent istván legrégibb életi rata nyomán 7S krónikaszerkesztés Szent István születési évszáma kapcsán kifejezetten hivatkozott. Változatlanul annak? Ezt elvi világossággal a szöveg másolatjellegének ellenére sem mérnök kimondani. Sohasem szabad elfelednünk, hogy 'Ranzanus műve. úgy amint van, a XV. századból való. Ha a hagyományalakulás valóságát, mint hisszük, bizonyítanunk sikerült, úgy eme lényállás esetleges káros következményeit szövegünk rovására is le kell számítolnunk. Éppenséggel nem bizonyos, hogy a Ranzanus közvetlenül használta kódexbázis nem volt-e már többé-kevésbbé maga is átalakított; nem esett-e ki egy és más belőle, nem szívott-e fel újabbkeletű, javaközépkori elemeket vagy fordulatokat? Szószerinti egybevetéseink ugyancsak XV. századi szövegekre, Unrestre, Láskai Ozsvát ra és Ronfinire támaszkodtak, ugyanez a gyanúpont tehát ezekkel szemben is felmerül. Rendelkezésünkre áll azonban krónikás hagyományunk egész reánkmaradt szövegkomph xuma s ennek természetrajza legendáris viszonylatban régen ismeretes. A krónikák Gézája és Szt. Istvánja nem a Hartvik-legendából nőtt ki. A krónikás elbeszélés semmi közösséget sem mutat ez utóbbival. 11a tehát levezetésünk nem volt célttévesztett s nem alaptalanul próbáltuk bizonyítani, hogy a krónikás hagyomány ugyanarra a szövegre épített, melyet Ranzanus ..Vila beati Stephani" címen idéz. úgy ebből a tényállásból két másirányú bizonyosság is következik. Nyilvánvaló, hogy a Vita szövegét a krónikás tudat olyan időben vette még át, mikor a hartviki munkálat tekintélye nem volt hivatalos érvényű. S ez alatt a terminus alatt belső alakulásról lévén szó. természetesen nem a III. Ince-féle helybenhagyás, hanem a Kálmán-kori, királyi parancsra történt megiratás időpontját kell. értenünk. Még kézzelfoghatóbb tény, mert a birtokunkban lévő szövegek puszta exisztenciája igazolja, hogy Ranzanus — s mint azonnal látni fogjuk, Bonfini is — a XV'. század végén a Vitának olyan alakulási stádiumához férhetett még hozzá, mely a krónikák adta képtől csak egy-két színfoltban tért el. A fluktuáció tehát nem lehetett éppen viharos menetű- Ivét szerencsés fejleményt mindenesetre lényként .könyvelhetünk el. Szt. István hagyománya nem krónikás, hanem hartviki síkon mutatkozott rugalmasnak és alakulásra hajlamosnak; mivel szemben Ranzanus alapjában stagnáló tudomástípust és szöveget vett át. Ha bizonyosra vehetjük, pedig erre nézve nem igen táplálhatunk aggályokat, hogy örökségét a humanista latinság köntösébe öltöztette ugyan, de tárgyi tekintetben nein érintette, úgy kétségkívül az ősi leggnda lényegét tudhatjuk birtokunkban inaradtnak. A részletmunka ezt a tételünket a posteriori is igazolja. Lévén Sarolt és Koppány rokonsága igen fontos, <le csak árnyalati eltérés, (talán az sem, hiszen a krónika nem mond semmi kézzelfoghatót) a krónikás hagyománnyal való egybevetés révén formaszerű többletet mindössze egyet sikerülhet kimutatnunk: Géza fegyveres erejének szétosztását az ország területén. Erre nézve megtettük észrevételeinket. Amint Ranzanusnak, a királvlajstrom kompilátorának sem lehetett a megyeszervezet eredetéről ennyire világos, a tényállás lényegébe hatoló s másutt tökéletesen ismeretlen tudomása. Ez az eltérés csakis krónikás kihagyásnak minősíthető. mit a Géza-hagyomány kiszorulása elégségesen magyaráz. Az ezzel ellentétes, t. i. kiesést sejtető ranzanusi szöveglüneteket mindenesetre több fenntartással kell elbírálnunk. Mügeln németnyelvű krónikája s Ranzanus általában csak Géza segélykéréséről beszél, a krónikaszövegek java pedig csak a fejedelem idomuló óhajtásának hírrétételéről. Ezzel szemben — mint már idéztük — a Rímes Krónika szerint Géza egyenesen a német birodalomhoz fordult. S ha ezt a segélykérés említésekor nem is mondja ki, de facto német segélyadásról beszél a kortárs Bonfini is. Fel lehetne