Századok – 1947
Tanulmányok - TÓTH ZOLTÁN: Szent István legrégibb életirata nyomán 23
szext ISTVÁN legrégibb é letití л t л nvomís Filii sui parvuli, videlicet Otto et alii, •quorum nomina ta•centur, diu ante mentem regis decesserunt. De Sancto Stepliano Tege Serrao I. (Biga Salutis I Dem gab der heilig Saniid Kaiser Hainreich sein leibliche Swesler, genant Gala, zw ainer hausfrawn; damit geperdt er Emericum vnd Ottonem vnd ander sun тег. die hye nicht nenant sind vnd sind all sein sun vngekront vnd an erbn vergangn. Krones i. kiadása, 29.1. E\ uxore liac pluies tilios divum regem tulisse ferunt et imprimis Emericum (ut de caeteris silea.ni, quorum nomina non traduntur). Berum Hungaricarum Decades' Bél Károly András-féle kiadás (1771), 179. 1. Az idézeteket átfutva, bárki megállapíthatja, hogy a három szöveg egy tőből fakadt. Ks pedig nem abban az értelemben, hogy valamit lényegben egyformán ad elő. hanem éppen, mint az előbb, Unrest és Banzanus Szt. Adalbert küldetését illető helyének egybevetésénél tapasztathattuk, azonos fogalmazásra támaszkodik. Most azonban három variánsunk lévén, az alakulás képe még világosabb. Az Ottó herceg nevét elhallgató Bonfini nem lehet a másik kettő forrása. Ozsvát és Unrest állhatnának egymással kölcsönvételi viszonyban, de bármelyikük legyen az átadó, a sokatmondó tulajdonnév csakis valaminő régibb feljegyzésből eredhet. Egyenesen kategorikus inperativus teliát egy negyedik, ismeretlen szövegezés clébiiktüzése. Egy kissé körülményesebb megfigyelés t. i. azt is eldönti, hogy egymás kiírásáról egyáltalában nem lehel szó. Hogy Unrest Láskai Ozsvát müvét olvasta és felhasználta volna, nem éppen lehetetlen. de korántsem bizonyos, nem is éppen valószínű.103 Hiszen szövegét csak az Olló név kapcsolja Ozsvátéhoz, alkatában lényegesen elüt attól"1 4 s a Bonfi nié val mutat közvetlen rokonságot. Már pedig a nyomtatásban elsőízben 1543-ban megjelent Bonfinit Unrest nem ismerhette. Ez a lehetőség annál is inkább elesik, mert az Ottó nevet, Bonfininél nem lelvén, mindenképen másiinnen kellett volna vennie. Nem jutunk egy tapodtat sem előbbre, ha Bonfdniból indulunk ki, összeköttetés emez esetben is csak Ozsváttal lehetséges. Bonfini Budán a ferences szerzőnek akár a kéziratába is belepillanthatott. (?), de Unrest tudósítását, (nyomtatásban mégjelent 1880-ban) «emmiképen sem írhatta ki. Magyarázhatatlan véletlen volna tehát, hogy Láskai Ozsvátot, jóllehet végső mondataik szinte rímszerűen csendülnek össze, olyan külsőre dolgozza át, mely pontosan Unrest gondolatmenetét követi s e mellett a herceg nevét, jóllehet Ozsvát és Unrest megemlíti, egyszerűen kihagyja. Marad ezek után egyetlen és nyilván csak formális lehetőség, hogy t. i. Un refit a forrás. Ámde a távoli Karinthiában, amúgyis inkább csak önmagának Írogató krónikás sem a vele körülbelül egvidőben elhalt Bonfininak,105 sem az 1497-ben kiadásra .került Láskai Ozsvátnak nem lehetett mintája. Valamennyien egy negyedik szérkesz:os A Biga Salutis első kötete 1497-ben, a második 1498-ban jelent meg első kiadásban (Pintér, Magyar irodalomtörténet I. 429. I). Unrest magyar krónikája átterjed ugyan II. Ulászló korára, de az 1500-ban elhalt szerzőnek aligha lehetett ideje a Biga Salutis áttanulmányozására. 104 Erdélyi László származtatása tehát, hogy t. i. Ozsvát adatát a krónikás plébános „melegiben felhasználta", elfogadhatatlan (Pannonhalmi Bt I. 102. 1.). Tévesen említi nb. Pellmrt Pomeriumát a Biga Salutis helyett. A Ponieriuinban az Ottó név nem fordul elő. 105 Öccse Máté Bonfinit 1502-ben, már halottnak mondja, togel S„ Mátyás király történetírójáról. Bpest 1940. 1. 1. Századok
