Századok – 1947
Tanulmányok - TÓTH ZOLTÁN: Szent István legrégibb életirata nyomán 23
30 TÓTH ZOLTÁN akaró, hús- és vérből való egyéniség, ki beleérik a kereszténységbe s népe jövőjére nézve Szent Adalbert kezébe tesz ígéretet. Meg kel! emellett állapítanunk, hogy a közvetlen átvétel lehetőségét egv1 előre nem vitatva az a bizonyos ,,stilus paulum eultior" váratlanul fegyelmezett közegnek bizonyult. A humanista latinság nem hajtott a Nagyobb Legenda kijelölte kereteken túlburjánzó szóvirágokat. Költött eseményeket éppen nem. Ezentúl, igaz, bizonyos szövegelválás következik, de Ranzanust ez sem marasztalja el. Olvasóit nem vezeti t. i. légüres térbe. A Legendának Gézáról látományán kívül ettől fogva alig van mondanivalója. Ranzanus jellemzésének java pedig éppen ellenkezőleg ezután következik. De a fejedelem Ranzanus-leírta politikai munkájának diagnózisa, bár más szellemben, a Legendából is kicsendül, majd — mint ezt alább részletesebben kifejtjük •— eléggé kivehetően, azt is mondhatnánk, hogy a maga ranzanusi hangsúlyában jelentkezik a krónikaváltozatok egész sorában, némelyikben különös élességgel. Vagy azt kellene tehát vélnünk, hogy szerzőnk egész forráscsoportokat dolgozott fel és gondolt át idevágó fejezetének megírásakor, vagy pedig ismét az előbbi meglepő lehetőség — közvetve vagy közvetlenül olyan, Géza és Szent Adalbert szerepét nyomatékosan kiemelő kútfőt használt, melyet nemcsak a krónikaváltozatok, illetve forrásuk, hanem, bármilyen idegenszerűen és váratlanul hangzik, talán már a legendaírók is ismertek. Távolról sem bizonyos I. i.. hogy a fejedelem életteljes portréját a Nagyobb Legenda, illetve llartvik színtelen előadásának átdolgozásából kell eredeztetnünk. A közvetlen bizonyítást ezen a fokon természetesen annál kevésbbé vállalhatjuk, mert ebben az esetben az éppen ezen a ponton szófukarrá váló legendákat bizonyos Géza személyiségét elszürkítő tendenciával kellene meggyanúsítanunk. Ehhez pedig még nem szereztünk érveket. Tartozunk ellenben már most megemlíteni a legszembetűnőbb tényállásbéli különbségeket. Gézának Ranzanusnál nem a Nagyobb Legenda „iuyenis deleetabilis aspectu"-ja jelenik meg, hanem a fejedelem jelentőségének nyomatékos és, logikus elismeréseid maga a Boldogasszony, -— mulier pulcherrinia miro circumsepta lumine. quam niullae speciosae virgines comitabantur,24 — tehát jóval jelentősebb és gazdagabb égi követség, melytől ugyan szintén Szent István születésének és Szent Adalbert érkezésének megjövendölését halljuk, de semmi célzást vértől szennyes kézre. Pedig a színes látománv a jövőbe néz. A születendő gyermek érdemeiért ígéri, hogy (réza birodalmának palrónája lesz. Géza viszont . Ranzanus írása szerint - csak Szent Adalbert megérkezése és a keresztség felvétele után jut arra a súlyos elhatározásra, mely sok-sok vérnek okozhatta, s nyilván okozta is kiontását. Hogyan minősítsük ezeket a nagyjában párhuzamos helyeket? A Hartvikkal való egyezés, -- Ranzanusnál a •Nagyobb Legendával ellentétben Sarolt látománva is megvan — •* M. Florianus. IV. 1S'_>. 1
