Századok – 1947
Tanulmányok - TÓTH ZOLTÁN: Szent István legrégibb életirata nyomán 23
SZENT ISTVÁN LKGRBGIHB ÉLETI KATA NYOMÁN 31 a különbségek ellenére is annyira kézenfekvő, hogy feltétlenül szükséges volna valaminő közös alapról gondoskodnunk. S az is bizonyos, hogy a legegyszerűbb, ha nem is éppen aggálytalan megoldás - a középkori hagiográíiai irodalomban otthonos' olvasók már is észrevehették a ranzanusi beállítás finomabb és igazabb legendaszerűségét — Hartvik részben kiszínezett, részben tompított átírásánaik feltétélezése lehetne. Ámde azonnal feltűnik egy váratlan részlet, mely ennék a magától adódó erédeztetésnek erőteljesen és önmagában is ellene szól. Jakob Unrest Hartvikkal vonatkozásba nem hozható, imént említett német krónikájában egy, Szent Adalbert küldetését magyarázó, de nem a szent püspök ismeretes legendáinak valamelyikéből származó mondat ötlik a Ranzanust ismerő olvasók szemébe. Dein wart von got verkundt — mondja Unrest — er soit gen Pannónia ziehen (Ivrones kiadása 29. I.). Unie Dens inspiravit mentemet animiim, id venial in Hungáriám - halljuk Ranzanustól (M. Flórianus IV. 182. 1.). Rokonságról van ill szó, vagy szövegazonosságról? Nem hinnők. hogy tévedünk, ha ez utóbbit állítjuk. S miután ez a tudósítás Ranzanusnál a Szent Szűz Gézához intézeti jelenésszózatában bukkftli fel, azonnal két lehetőség között kellene választanunk. Vagy a két kései író ismerje egymást, pontosabban, a valamivel későbbi Unrest valamiképen hozzájutott Ranzanus kéziratos szövevegéhez s a nélkül, hogy a jelenést és az allokuciól említené, éppen ezt a mondatot ragadta ki belőle. Csupa valószínűtlenség! Vagy ismét megjelenik a közös alapszöveg mind határozottabb körvonalú kísértete. Hogy a Beatrix-adta királylajstromra, illetve annak valaminő változatára, vagy Ranzanus elenchusának állítólagos Szent István-életrajzára gondoljunk-e, természetesen nem tudjuk. De a következő két, mondjuk felhangjelenség máris és mégis vitathatatlannak látszik. Ranzanusnak ez az Unresttel közös részlete nem a hivatalos Legendából való, léhát legfeljebb az! is. de nem egyedül azt használta. Jobban érthetnők tehát, miért beszél szövegében többesszámban Szent István életíróiról. Egészen talányos maradna ellenben a Hartvikkal, illetve a Nagyobb Legendával való alkati, sőt részben szövegezésbeii rokonság elismerése után elenchusbéli rejtélyes legendaforrásának egyesszámú jelenlése. Eredményünk első fele tehát inkább zavarbaejtő; megnyugtató viszont s a továbbiakra nézve módfelett fontos a második, hogy I. i. Ranzalms klasszikus-véretü mondata. Unrest esetlen németségének akár fordítása lehetne. A humanista író munkamodorára. a mai kutatás érdekét tekintve, igen kedvező fényt vet ez a csaknem érintetlen szövegfoszlány. Jogosan vélhetjük, hogy az egy ízben már kellemes meglepetést szerzett „stilus paulum eultior" általában csak grammatikai finnyásságokat óhajtott kielégíteni s nem volt szövegalakító, szövegelváltoztató tendenciája. Szerzőnk — élete ulolsó éveit taposó, hajlottkorú, nyilván fáradt