Századok – 1947

Ismertetések - Körmendi Füzetek. Ism.: Bakács István 312

ISMERTETÉSEK 2. szám. A körmendi levéltár memorabiliái.' 180 1- 1 lev. 8°. A körmendi levéltár egyik önálló és nagybecsű iratgyüjteményénck lajstromkönyve az Acta Memorabilia címet viseli. Idők folyamán ebbe gyűjtötte össze nagy gonddal a Batthyány-család a nem fiskális vonatkozású, de köztörténeti szempontból nevezetes levéltári iratanyagot. 1553 tételszám alatt többezer darabot gyűjtöttek itt össze, amelyek 1352-től 1904-ig tartalmazzák a Batthyány-család emelkedésére, tekintélyére, országos szerepére, befolyására vonatkozó adatokat. A szerkesztő a füzet bevezetésében röviden összefoglalja a Batthyány-család történetét. (Mint érdekességet emelhetjük, ki, hogy Batthyány Károly volt II. József egyik nevelője s az oktatásnál használt tankönyvek szintén a körmendi könyvtárban voltak meg.) A Memorabilia 231 középkori oklevelének rövid regesztáját közli a szerkesztő. Ezeket az okleveleket annakidején Wenzel, Csánki, Thallóczi, Fraknói is látták és felhasználták, azonban csak 10 darabot adott ki' közülük Thallóczy a Jajcza története c. műben. Később a Levéltári Közlemények 1926-i évfolyamában Mályusz Elemér közreadta II. Lajos 14 oklevelét, amelyeket az uralkodó közvetlenül a mohácsi csata előtt írt Batthyány Ferenc bánhoz. Az újkori darabok közül azonban csak 445-nek, tehát kis hányadnak közli tartalmi kivonatát 1. s így nem éri el a kitűzött célt: hogy t. i a kutatók az egyes levéltári állagokat távolból is megismerhessék. A tüzet függelékeként Bál bori István lengyel király, Bethlen Gábor, Mihály moldvai vajda, Zrínyi Miklós (a költő) s mások magyarnyelvű leveleit közli: természetesen itt egyáltalában nem lehetett szó teljességről, hanem csak az lehetett a cél, hogy egynéhány nevezetesebb írótól származó levél váljék közkinccsé. 3. szám Pázmány Péter kiadatlan levelei. 45 1., 1 lev. 8°. A nagy kardinális Batthyány Ferenccel volt jó viszonyban s mikor ez 1621-ben Bethlen pártjára akart állani, levélben kereste fel s figyelmeztette: „elfogy ez kevés darab ország", ha nem tartanak össze. Pázmány hatására tér vissza azután a katolikus hitre Ferenc fia Ádám, a körmendi levéltár megalapítója, ekinek áttérése a cujus regio ejus religio-elv alapján Nyugat-Magyarországon nagy hatással volt'. A magyarnyelvű lev elek közül egyébként kettő Ferenchez, egy Ferenc özvegyéhez, hat pedig Ádámhoz íródott. A füzetben I. közzéteszi a Festetics-család keszthelyi levéltárában talált három Pázmánykéziratot is. Az első egy levél: Pázmány 1627-ben. a törökkel való béketárgyalások idején, Trautmansdorf császári tanácsoshoz, a háborúspárt fejéhez intézte s benne arra figyelmezteti, hogy a törökkel bekét kell kötni, mert másként a fizetetten császári hadaknak az országba való vezénylésével á köznyomorúság elkerülhetetlen lesz. Pázmánynak Eszterházy nádorral való viszályára vet fényt egy 1634. évi feljegyzés s figyelmet érdemel Pázmánynak az a sajátkezű feljegyzése is, amelyben hibáztatja, hogy a Habsburgok, amikor mint magyar királyok küldenek követséget a por'ára, a követek közé nem jelölnek ki magyarokat is. 4. füzet. Képek Körmend múltjából. 171 1., 1 lev. 8°. Helytörténeti irodalmunk értékes gyarapodása ez a liizet. Körmend a mohácsi vész után jut összeköttetésbe a Batthyány-családdal, vára az 1530-as évek végén már Batthyány Ferenc kezén volt, valószínűleg zálogjogon. 1605-ben került azután véglegesen a család kezére s ez év február 12-én történt II. Ferenc részére a vár és tartozékainak leltározása meg a város urbáriumának elkészítése. I. legrészletesebben a XVII. századi Körmend történetével foglalkozik, mégpedig a helytörténetíró számára igen kedvező forrásanyag: az egykorú tisztviselői levelezés alapján. A körmendi uradalom tiszttartói uruknak a városi élet minden mozanatáról jelentést tesznek s ezeknek a leveleknek alapján élethűen, elevenen és színesen állítja elénk I. a XVII. századi körmendi életet. A vár, a külső és belső város részletes leírása mellett a mindennapi élet bajainak és nehézségeinek, jégesőnek, árvíznek, járványoknak, betegségeknek leírása után plasztikusan áll előttünk a fásult, kemény, sokszor reményvesztett, komor hangulatú körmendi polgár, akinek nyakasságára nem egyszer panaszkodnak a tiszttartók.