Századok – 1947

Ismertetések - Körmendi Füzetek. Ism.: Bakács István 312

314-ISMERTETÉSEK Körmend a rendelkezésünkre álló adatok ezerint már a legrégibb időkben fontos kereskedelmi gócpont volt, hiszen a bécsi kereskedők Velence felé a Semmering elkerülésére Körmenden vették át áljukat s, a XVII. századi magyar marhakereskedelemnek is igen fontos gyűjtő- és átmenőállomása volt, olasz és német kereskedők sűrűn keresték fel a várost. Körmend egyébként a Batthyány-család éléstára: innen látták el gabonával, liszttel, hússal, mézzel, dinnyével, konyhakerti veteménnyel. A halászat különösképen jelentős: Grác, Kőszeg és Szombathely piacait Uallal a körmendiek látták el. A város lakosságáról 1. egy 1587. évi tizedjegyzék, valamint az 1(508. évi urbárium névsorának közlésével tájékoztat bennünket. Mindkét hévser, valamint a közölt •dűlőnevek, világosan bizonyítják Körmend magyar jcliegét, hiszen a névsorokban alig találunk nem magyar hangzású nevet. Ki50-ben Körmend praesidium lesz s ettől az időtől kezdve állomásozik benne német helyőrség. A város polgári jellege eltűnik, a városi polgárságnak „sereg1" lesz a neve, bíráját a földesúr nevezi ki a lakosság hármas jelölése alapján. Míg a városnak 1538-ban <>—700 lakosa- lehetett, 1649-ben 1. a lélekszámot 1200—1400-ra becsüli. — Huszonkét magyarnyelvű levél egészíti ki a füzetet, legnagyobb részük a városi tanácstól származik s a tanács különböző mentességi kéréseit tartalmazza. 5. szám. A körmendi levéltár missilis levelei. (I. rész, középkór, 1454— 15.26.) 40 1. 8°. A körmendi levéltár missiliseit a szerkesztő rendezte, a 185 középkori oarabot időrendben, az újkoriakat a levélírók betűrendjében. A közreadott regeszták alapján megállapítható, hogy a levelek nagyrésze Batthyány Boldizsárhoz, Szlavónia vicebánjához és a királyi hadiadó beszedőjéhez íródott, így tartalmuk féligmeddig hivatalos jellegű, jelentős részükben pedig ajánló levelek, amelyekkel a Batthyány-családot elárasztották. A XVI. századi levelek már inkább magánjellegűek s akad néhány, amelyeket a család tagjai intéztek egymáshoz. ' Sorozatonkívüli A) füzet. Címeres levelek a keszthelyi és körmendi hercegi levéltárakban. (Kny. Magyar Családtörténeti Szemle 1942—1943.) 19 1., 5 címerkép. 8°. E füzet a keszthelyi levéltárból hét, a körmendi levéltárból tíz hazai és bárom külföldi címereslevél tartalmi kivonatát közli a címerleírások szószerinti. latinnyelvű közlésével. Ezenfelül a körmendi . levéltárból M rangemelő oklevél regesztája található benne. A címereslevelek címerképeit egyszínű fényképmásolatban kapjuk. Jiorozatonkívüli II) füzet. Címeres és egyéb pecsétek a keszthelyi hercegi levéltár tolnai részében, (Kny. Magyar Családtörténeti Szemle 1943.) 25 1. 8\ A keszthelyi levéltár egyik kevéssé ismert része a „Tolnai levéltár ', amely nemcsak a tolnai uradalomnak, hanem a kihalt Hathalmy-család levéltárának romjait, a Jankovics-családra vonatkozó iraiokat stb. is tartalmazza. I. az itt talált mintegy másfélezer pecsét — amelyek nemcsak nemesektől és egyháziaktól, hanem a legkülönbözőbb foglalkozású iparosoktól és kereskedőktől, vármegyéktől, városoktól, községektől, uradalmi alkalmazottaktól, postamesterektől stb. származnak — levéltári jelzetét közli. II. Ulászló 1141. évi pecsétjén kívül a legkorábbi Vízkelety. Imre 1605. évi pecsétje. A pecsétek zöme a XVIII. századból származik. A megjelent füzetekből kétségtelenül megállapíthatjuk, hogy I. jelentős és elismerésreméltó munkát végzett közrebocsátásukkal. Néhány észrevételt azonban nem hallgathatunk el, mert ezek figyelembevételével I. még nagyobb szolgálatot tehetett volna a történetkutatásnak. Először is a regesztaszövegeknek a füzetekben történt közlési módja ma már semmiképen sem kielégítő. A kivonatoknak az oklevél minden lényeges részét fel kellett volna ölelniök, bogy valóban felmentsék a kutatót attól, hogy magát az oklevelet — hacsak annak külalakjával nem óhajt foglalkozni —> kézbe kelljen vennie. Ez a Körmendi Füzetek célkitűzésének is jobban megfelelne. Ezenfelül nem tudjuk, miként óhajtja I. a közreadott anyagot összefogni: mulató nélkül a közreadott anyag nagyon széteső s a tájékozódás — éppen mert a füzetek tartalma annyira különböző — majdnem teljesen lehetetlen. Habár a kutató munkáját